Szolgálat 78. (1988)
Halottaink - P. Jäger Ottokár SDS (Semptey Gellért)
Minden rábízott feladatot, megbízatást lelkiismeretes, aprólékos gondossággal teljesített, de ezt megkövetelte beosztottjaitól is. Nem sajnálta a fáradságot, hogy sokszor a legapróbb dolgoknak is személyesen nézzen utána. Mint tanár, kemény kötelességteljesítést kívánt meg diákjaitól; szigorúsága miatt féltek is tó'le. Nagyon szerette a komoly, klasszikus zenét; nemcsak hallgatója és élvezője volt, hanem maga is elég jól játszott hegedűn, és tanár korában szívesen vett részt kamarazenélésben vagy baráti vonósnégyesekben. Olvasni is szeretett, de csak komoly irodalmat vagy szakkönyveket. Szívesen foglalkozott statisztikával. Főapátsága alatt elsősorban a belső rendi élet elmélyülését szorgalmazta, ezért határozta el már a Zsinat rendelkezése előtt a nagykáptalan összehívását. Közös imánk és istentiszteletünk megújulása is az ő idejében kezdődött. Ő maga mindig példamutató módon vett részt ezeken. A rendi fegyelmet is igyekezett előmozdítani. Lelkén viselte az aposztatált rendtársak sorsát, és sikerült is többük ügyét a Szentszéknél rendeznie. Kintélő rcndtársaink közül többeket behozott újra a rendi közösségbe. Mint főapát, kétszer vett részt a Zsinat ülésszakain. Szívesen segítette a beteges Papp Kálmán győri püspök urat főpásztori munkájában bérmálások alkalmával. Távolságtartó, következetesen pontos munkát megkövetelő egyénisége nem minden rendtársa számára volt megnyerő, s az állami hatóságok előtt is "persona non grata" lett. De volt ereje és alázata ahhoz, hogy felmentését kéije főpásztori megbízatása alól. Ez az alázat tette őt arra is képessé, hogy amikor visszakerült a főmonostoAa, szerény, csendes visszavonultságban éljen. Panaszos szó nélkül viselte mind súlyosabbá váló egészségi állapotát: halálát a fellépő, későn felfedezett és már gyógyíthatatlan gyomorrák okozta. Napokig tartó haláltusa után, 1987. május 13-án este szólította magához az Úr, amikor a rendi közösség a vecsemyét énekelte. 1987. május 20-án temettük el a Boldogasszony kápolna kriptájába, a Bazilikában érte mondott szentmise és gyászszertartás után. Temetésén számos rendtársán és a rokonságon kívül Dr. Paskai László érsek-prímás, több püspök, sok világi pap, számos régi tanítványa és tisztelője is részt vett Rendtársai P. JÄGER OTTOKÁR S.D.S. (1914-1987) Jäger György, a szegedi piarista gimnázium növendéke szerzetespapi hivatást érzett magában. Lelki atyjától kért tanácsot. Ez többek között kezébe adta a Szalvatoriánusokról szóló német nyelven megjelent könyvet. Az akkori általános főnök őszinte és nyílt sorai a rend keletkezéséről, alapítási nehézségeiről, az alapító életéről annyira imponáltak neki, hogy felvételét kérte a temesvári rendházba, ahol az atyák 1898 óta két plébánián működtek. Prohászka püspök iránti tiszteletből szerzetesi nevének Ottokárt választotta. Első fogadalmát 1933-ban tette le az akkoiri Heizendorfban (Ma Bagno Lengyelországban). Pappá 1938-ban szentelték Passauban. Visszatérve Temesvárra, kápláni minőségben hittanárként működött, legényegyletet vezetett. Észak-Erdély visszacsatolásakor Temesvár Romániában maradt. Onnan el kellett jönnie. Újverbászon (Bácska) állami fiúintemátus vezetésében vett részt, ahonnét a partizánok miatt kellett távoznia rendtársaival együtt. Egy ideig Kistarcsán fogva tartották, majd a váci egyházmegye több városában káplánkodott, végül plébános lett. Kitelepített nővére meglátogatásakor, 1972-ben kint maradt Németországban. Évfolyamtársai közül néhányan a rend stinfeldi (Eifel) kolostorában működtek; hozzájuk kívánkozott. A teológia új világában az ő tomisztikus beállítottsága nem remélhetett sok megértést. Eleinte kisegítésekre járt, majd egy évig nyugdíjas otthonban házi- lelkész volt, végül Oberformingben öt évig plébánosi teendőket látott el. Rendi rckollekciók alkalmával társai értékelték hozzászólásait, még akkor is, amikor lassú vakulása miatt csak rádiószakelőadások hallgatásával tudta magát tovább képezni. Súlyos cukorbaja 1979 óta fokozatosan gyengítette szervezetét, majd megvakította. 1987 Nagyboldogasszony ünnepén szólította magához az isteni Üdvözítő, akinek társulatában (Isteni Üdvözítő Társulata = Societas Divini Salvatoris = SDS) szolgálta őt. 102
