Szolgálat 77. (1988)

Eszmék és események - Levelek a missziókból

LEVELEK A MISSZIÓKBÓL

Elöljáróim engedélyével a múlt év folyamán hat hónapot tölthettem Európában. Hála Istennek, jól kipihentem magam, s új erővel kezdhetek munkához. Kellett is az új lendület. Mialatt távol voltam, érezhetően lappangott híveim buzgósága. Úgy látszik, áll a lelikipásztorkodásban is a régi mondás: A gazda szeme hizlalja a vetést. A bibliakörök alig élték túl távol létemet. Csak kevesen jöttek össze a heti bibliaolvasásra. Hasonlóképpen csökkent azok száma is, akik részt vettek a szentórán és a karizmatikus imakörben. Tehát sok téren újra kell kezdeni.

A karácsonyi előkészület is gyengébb volt, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Régebben már októberben megkezdték az üzletekben, az újságokban a karácsonyi propagandát, a hirdetéseket. Az idén mindez elmaradt, vagy nagyon lecsökkent. Érezhetően szegényebbek lettek az emberek. Talán ennek is van előnye: A lényegre összpontosíthatjuk figyelmünket, a megváltás misztériumára. Az ember saját bőrén tapasztalhatja meg a bűn, a rossz hatalmát, valamint önnön gyengeségét. Persze a kilátás- talanság veszélye is fenyeget. Néhány évvel ezelőtt üzletekben, autóbuszokon nagy plakátok hirdették: „Jézus a felelet". Az emberek utána érdeklődtek: „De mi a kérdés?" Ma azonban minden kérdésessé vált. Jobban érzik tehát, hogy a felelet valóban Jézus.

A politikai helyzet nem változott: bizonytalanság uralkodik. Nálunk még nincsenek ugyan zavargások, mi még dolgozhatunk zavartalanul. Fő gondom pillanatnyilag kis templomunk kibővítése. Legnagyobb nehézség a telek megszerzése. Többek birtoka az a rész, amit meg akarunk venni. A tulajdonosok nem egyeznek meg egymás között, de velünk sem. Egyesek egyszerűen nem akarják eladni telküket, mások viszont abban reménykednek (s ügyködnek!), hogy az árak emelkednek. Miután minden emberit megpróbáltunk, egyetlen út maradt nyitva: az imádság. Már előbb is gondolhattunk volna erre. Minden szentmisében külön megemlékeztünk problémánkról. Három héten belül jelentkeztek is a tulajdonosok, s ajánlatot tettek. Még nem egyeztünk meg véglegesen, de reméljük, hogy hamarosan sikerülni fog. Továbbra is imádkozunk tehát. Segítenének nekünk ebben?

Bell ér Lajos SVD Dulag, Binmaley Pangasinan 0715 Fülöp-szigetek

Hála a jó mennyei Atyának, megélhettük és szerencsésen befejezhettük a 87-es esztendőt. Ha anyagiakról beszélünk, meg kell állapítanom, hogy múlt évi kiadásom ugyanannyi volt, mint az utolsó öt évé együttvéve. Úgy éreztem, ki kell használni a számunkra kedvező árakat, ezért gyorsan kellett cselekedni. Az öt meglevő kápolna beton padlózatot kapott. Történelmünkben először minden kápolnánkat kívülről-belülről kifestettük. Elkészült közben a hatodik is: sokba került, de — a hívek szerint — szép is lett. A hetedik kápolnát karácsony körül kezdtük el építeni. Egyelőre csak a fél-falazást vettük tervbe, mert jön az esős idő. Márciusban vágatjuk ki a faanyagot. Mire a papszentelés is sorra kerül, az új kápolna várhatja az újmisést. A száz férőhelyes leányinternátus három hónapos késéssel készült el. A szülők már protestáltak: ha minden gyerek a kollégiumban lakhat, miért éppen az ö lányaik képezzenek kivételt?

Decemberben 24 nap esett az eső. Októberben a hőség elérte a tetőpontot, de karácsony szent napján zavar nélkül ünnepelhettünk, özönlöttek is a hívők a ranggui központba. Négyszer ünnepeltük meg Jézus Krisztus születését, persze mindig egyórás bevezető betlehemes játékkal. Megjelenítettük ebben a 30-as évek hősét, páter Botot (aki még él Hollandiában és most 92 éves), amint hívta a fiatalokat, hogy kiképezze őket az ácsmesterségben. Közben ezek „falusi katekisták" lettek és hirdették az el83