Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Ernst Gutting: Változó felfogások a nők helyzetéről a társadalomban és az Egyházban

szavazat az Egyesült Államokhoz való csatlakozáshoz. Svájcban csak 1971-től van általános szavazati joga a nőknek.

Vessünk egy rövid pillantást arra az útra is, amelyet az elmúlt évszázadban megtett a világméreteket öltött nőmozgalom az emancipációért vívott harcban.

Csak lassan és kitartással érték el, hogy képezhessék magukat, s erre egyforma jogaik legyenek a férfiakkal. 1951. június 19-én írja alá a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a megállapodást, hogy ugyanazért a munkáért egyforma bért kapjanak a nők és férfiak. 1952. december 20-án szavazza meg — nagy többséggel — az ENSZ a megállapodást a nők politikai jogairól. Evvel azonban még nem hidalták át az elmélet és gyakorlat közti szakadékot sem politikai, sem gazdasági, sem pedig kulturális téren.

Az egyházban tapasztalható helyzet összefüggésben áll a társadalmi fejlődéssel. A hívők egyidejűleg tagjai a társadalomnak is. Az egyház és a társadalom nem egymástól elszigetelt, hanem egymásba nyúló és egymást befolyásoló közösség. Egyébként hogyan tölthetné be küldetését az egyház, hogyan lehetne az emberiség sója, kovásza és világossága? Az egyes esetek vizsgálatánál szorgosan meg kell tehát nézni, mikor befolyásolta tartósan az egyház a társadalmat, és mikor a társadalom az egyházat.

Amikor kutatjuk, hogy a történelem folyamán milyen megértést tanúsított az egyház a nőkkel és szerepükkel szemben, megállapíthatjuk — anélkül, hogy igazságtalanságot követnénk el —: az egyház a nőkről s szerepükről messzemenően a társadalomban elfogadott elképzeléseket és magatartásokat követte. Nem egyszer pedig éppen az egyházi vezetőség szükségtelenül támogatta a nők kibontakozását ellenző irányokat. Ekkor hűtlen lett saját, a kinyilatkoztatásnak és Jézus magatartásának megfelelő alapjaihoz. Másrészt azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a kinyilatkoztatásból és Jézus példájából eredő indítékok nélkül a nőkérdés soha sem érte volna el, hogy a keresztény országok jelentősen előbbre legyenek a többieknél.

Nincs szükségünk hosszú idézetekre, hogy bemutassuk a szentatyák és jeles teológusok patriarchális felfogását. Elég emlékeztetni egyetlen mondásra, amelyet ma talán csak megmosolygunk, jóllehet jól felfedi a múlt gondolkodásmódját: „A férfiak legnagyobb szenvedélyei mindig jobbak a nők legkiválóbb erényeinél.“

Szinte csodaszámba megy, hogy egy ilyen veszélyes személyt szabad volt befogadni a plébániára házvezetőnőnek. Ez, a nőket lealázó gondolkodásmód nem szemlélteti jól, hogy nem az igazságot kereste, hanem önző magatartás és a meglevő rendszer igazolását fürkésző felfogás szülötte? Figyelmeztetésül is szolgálhat, hogy kerüljük az ideológizáló igazolásokat. Igaiságtalanul járunk el azonban akkor is, ha célzatosan fordítjuk Aquinói Szent Tamás egyik kifejezését, miszerint: „A nő hiányos férfi“, s mondását a nőről alkotott felfogásának egyetlen ismérvévé tesszük.

6