Szolgálat 77. (1988)
Az egyház szava - A nők pappá szenteléséről az Anglikán Közösségben
amelyek már pappá szenteltek nőket. Ennek ellenére nem veszítem el a reményt. Mert azok, akik húsz évvel ezelőtt párbeszédbe kezdtek tanításainkról, nem tudhatták előre, milyen fejleményeket hoz a jövő. A Szentlélek állt azok mellett, akik együtt keresték, mennyiben egyezik a hitünk (s akiknek jelentését most értékelik ki egyházaink). Ő álijon utódjaik mellett is, akikre az a súlyos feladat hárul — ha a Szentatya elfogadja ajánlatomat —, hogy utat törjenek a jövő felé. Őszinte szeretettel Krisztusban London, Lambeth-palota, 1985. nov. 22-én Robert Runcie canterburyi érsek Willebrands kardinális válasza Főtisztelendő és Kegyelmes Dr. Róbert Runcie canterburyi Érsek Úrnak Kegyelmes Uram! Őszintén köszönöm 1985. nov. 22-én írt levelét a nők pappá szenteléséről. Különösen is hálás vagyok, hogy oly világosan fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt az Anglikán Közösség egyes tartományai igazoltnak tartják a nők pappá szentelését. Látom, hogy levele komoly megfontolás valamint az Anglikán Közösség prímásaival folytatott tárgyalások gyümölcse. Az a tény, hogy ilyen komolyan kezelték a kérdést, jól kifejezi, mekkora bizalom uralkodik közöttünk, s mennyit haladtunk már az anglikánok és római katolikusok közötti szakadás áthidalásában. Azok számára pedig, akiknek folytatniuk kell közösségeik párbeszédét, különösképpen is fontos, hogy megértsék, milyen teológiai okok miatt tartják jogosnak, sőt szükségesnek az Anglikán Közösség egyes tagjai a nők pappá szentelését. Hasonlóképpen fontos, hogy ki legyen fejtve a katolikus egyház felfogása is azokról az elvekről és érvekről, amelyeket levelében közölt. Nem célom, hogy kimerítő vizsgálat alá vessek minden kérdést, amit ez a probléma fölvet. Egyetértek, hogy a nők szentelésének kérdése nem hiányozhat a második Nemzetközi Anglikán—Római Katolikus Bizottság napirendjéről, amelynek feladata, hogy mindazt megvizsgálja, ami szolgálati papságunk kölcsönös elismerésében akadályt jelenthet. Ilyen keretben és szemszögből én is ügyelni fogok arra, hogy legyen folytatása a kérdés tanulmányozásának. Levelében hangsúlyozott néhány pontra kívánok reflektálni. Mindenekelőtt arra, amelyiket levele végén említ. Azt írja, nincs meggyőződve arról, hogy az anglikánok továbbra is szenteljenek nőket pappá, „amíg nem alakul ki közös vélemény egyházainkban“. Ez a megjegyzés — véleményem szerint — komoly 64
