Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Puskely Mária: Tegyétek, amit mond!
se.“ Mennyire megváltozna egy-egy család létének szellemi, lelki, erkölcsi szintje, ha a feleség, az édesanya tudatosan vállalná gyermekei lelki vezetését! A legfontosabb, amit gyermekének adhat: a Krisztusba vetett hit, Isten szere- tete. S hogy még ennél is többet tehet, egy kétgyermekes édesanya és feleség beszámolója bizonyítja: „Sok megkeresztelt férfi és nő kap meghívást lelkivezetésre. Egy kis város gyógyszerésze azt veszi észre, hogy az emberek szívesen időznek nála, elmondják, mennyire félnek a haláltól ... Egy plébániai tanácsadóban tudatosul, hogy a fölbukkanó problémák jórészt nem pszichológiai, hanem lelki jellegűek. Egy vezető állásban lévő mérnöknő azt állítja, hogy kollégái szívesen mesélnek életükről, s osztják meg vele aggodalmaikat... Elmondok most valamit arról, hogy kaptam én is meghívást mások vezetésére, milyen feszültségeket éltem át, milyen tapasztalatokra tettem szert. A lelki vezetés soha nem szerepelt életprogramomban. Egyetemet végeztem, utána szociális munkaterületen működtem. Férjhez mentem, első gyermekem születéséig dolgoztam. Tagja voltam a Keresztény Élet nevű közösségnek, ami a Mária Kongregációk mai változata. Jóllehet az egyetemen minden évet rövid lelkigyakorlattal kezdtünk, igazi mély ima-élményre ebben a mozgalomban tettem szert. Elvégeztem egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatot; ennek során arra döbbentem rá, hogy imaéletemet összhangba kell hoznom családi, hivatásbeli életemmel. Harmincegy éves koromban megszületett második gyermekünk. Elfoglalt a család és a szociális tevékenység. Az említett lelkigyakorlat végén a vezető jezsuitától ezt hallottam: ,Úgy látom, már készen áll arra, hogy maga is lelkigyakorlatokat adjon*. Spontánul ezt válaszoltam: ,Azt csak papok és apácák tehetik. Különben is ki végezne lelkigyakorlatot egy világi nőnél?* Egy évvel később elküldte nekem Szent Ignác lelkigyakorlatának otthon is végezhető változatát. Megtetszett. S ez lett a kezdete a családi otthonban adott lelkigyakorlatoknak, amelyekhez hozzátartozott a lelki vezetés és a csoportok irányítása. Nyolc hétig tartott ez az otthon végezhető lelkigyakorlat. Mire véget ért, máris újat kellett kezdenem. Egy évvel később férjemet áthelyezték Bolíviába, onnan Panamába majd Ecuadorba. Az utazások során látóköröm kitágult. Ezekben az országokban láttam meg, milyen szomj él az emberekben a lelki kibontakozás után ... Hamarosan szerzeteseket, papokat, világiakat, protestánsokat és katolikusokat, fehéreket és színesbőrűeket kellett vezetnem. Valahol Panama és Ecuador között magam is elvégeztem a 30 napos zárt lelkigyakorlatot. Aztán folytattam a nyolc hétre elosztott lelkigyakorlat adását. Ekkor új feladat elé kerültem: a lelkigyakorlatozók azt kérték, folytassam továbbra is lelki vezetésüket. Ehhez akkor nem éreztem felkészültnek magam. Azóta tíz év telt el, s most már minden lelkivezető megfelelő képzést kap. Feszültség? Kezdet kezdetén azzal küzdöttem, hogy egy világi nő soha nem lehet olyan szent, mint egy pap vagy szerzetes. Aztán elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy világi nőt bárki is elfogadjon lelki vezetőként. Tizenhárom 4 49
