Szolgálat 77. (1988)

A nők az Egyházban

A NŐK AZ EGYHÁZBAN

Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban‘ (Gál 3,28). Ezeket a szavakat emeltétek ki, amikor a nők egyházi helyzetéről beszéltetek. Gyakorlatilag ma minden társadalomban átértékelik a nők helyzetét; szerepük új vizsgálat tárgyát képezi. Ez a tény a keresztényekben felveti a kérdést, vajon helyesen töltöttük-e be az úr akaratát. Az adott történelmi pillanatokban megnyilvánuló társadalmi felfogások nem az igazság szeszélyei, hanem arra ösztönözhetnek, hogy — az Egyház ismérvei alapján — szigorúbban vizsgáljuk meg, vajon elfogadtuk-e az isteni kinyilatkoztatástól megkívánt teljes igazságot. Vagy talán nem áll, hogy a nők tehetsége, képessége és sajátos jellegzetessége gazdag adomány az Egyház egész működésében és küldetésében? Ne feledjük azt sem, amit annyi szent nő — kezdve Szűz Máriától, az Isten anyjától — müveit az Egyház történelme folyamán. A jelen körülmények között azonban sok mindent kell még tennünk, hogy a nők teljesen megfelelhessenek küldetésüknek, s így vállalhassák azokat a feladatokat, amelyek joggal illetik meg őket az Egyház életében.“ (II. János Pál 1985. május 13-án, Utrechtben, Hollandiában, az ökumenikus találkozón).

A történelem felszólításai mindenkit arra köteleznek, hogy vizsgálja meg, mennyire éli az isteni kinyilatkoztatástól megkívánt teljes igazságot. A lelki életben nincs és nem is lehet megállás, hangoztatják az asz- ketikus írók. Mi magunk változunk a korral, s környezetünk váratlan és előre nem látott helyzeteket teremthet. Aki tehát komolyan akarja élni krisztusi hivatását, annak szembe kell néznie az idők jeleivel. Korunk jelentős, örömteljes és fájdalmas, tisztázott és tisztázatlan kérdéseinek szükségszerűen visszhangra kell találniuk imáinkban, elmélkedéseinkben, lelkipásztori törődésünkben.

A pápa fent idézett szavai olyan területre irányítják figyelmünket, amiről bizonyára mindannyian hallottunk, hallunk, de talán még egyáltalán nem, vagy csak felületesen gondoljuk át Isten előtt. Felelősségünk, vagy legalábbis az Egyház iránti hűségünk ellen véthetünk azonban, ha figyelmen kívül hagyjuk a nők egyházi helyzetének kérdését.

Századunk elején a nők egyenjogúságáért folyt a küzdelem, később a patriarchátus igazságtalanságainak kiküszöböléséért. Egy többé-kevés- bé bevett és megszokott rendszer s életmód átalakítása érzelmek és érdekek hullámait kavarhatja föl mindazokban, akik a változást követelik, de azokban is, akik a régi formákat védelmezik. Az érzelmi telítettség pedig szélsőségekre ragadhat: látni és hallani nem akaró tagadásokra,

3