Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Baternay Ágota: Mirjam és Mária

formán ennek a két asszonynak a találkozása és nem egy más, például Jézusnak a templomba való bemutatása válik központi jelenetté.

Mária titokzatos terhessége komoly feszültségeket okozhatott környezetében s családi körében, hisz a rabbinikus értelmezés szerint esetét házasságtörésnek lehetett tekinteni, amiért megkövezés járt. Mindenesetre megvető pillantásokat vehetett észre maga körül és suttogó megjegyzéseket hallhatott a háta mögött. Jól tudhatta, mennyire érinti mindez hírnevét, micsoda szégyenfolt veszélyezteti közvetlen közelről. Amikor elhatározta, hogy meglátogatja Erzsébetet, azt is remélhette, hogy ez a visszavonultság védő pajzsul is szolgálhat. Igénye támadhatott arra is, hogy valakivel megbeszélje a kiválasztottságából eredő súlyos következményeket. Látogatásának semmiképpen sem az a célja, hogy ellenőrizze az agyai szavainak hitelességét. Zakariástól eltérően nem keres bizonyítékot Gábor üdvözletének valódiságára. Ő csak a „hogyan“ felől kérdezte meg a küldöttet, ami feltételezi, hogy vállalta a teljesen váratlanul jött újdonságot (M. Kassel: Weibliche Aspekte im lukanischen Kindheitsevangelium, in: Diakonia 15, 1984, 391—397).

Erzsébet alkotja az elbeszélésben a kiegészítő, párhuzamos figurát. Megvetett, mellőzött személynek mondja a leírás az öreg, meddő asszonyt, akinek a férje egy kicsinyes, kétkedő pap. Jó pár ószövetségi helyet ismerünk, ahol szennyfoltnak, szégyenbélyegnek ítélik a meddőséget, amelynek megaláztatás, mellőzés a következménye.

Máriának Erzsébetnél tett látogatása kerek egész történetet alkot tehát, amelyben két ének is szerepel. Mária útra kel, s körülbelül három hónap múlva tér haza. Az együtt töltött idő alatt a két asszony egymást kölcsönösen erősíti barátságukkal. Találkozásuk igazi, mozgással teli, úti esemény: Mária útra kel, s minden mozgásba jön. A hegyek közé siet, s amikor belép a házba, köszöntő szavaira Erzsébet egész bensejéig megrendül, s az örömtől megmozdul méhében a gyermek. A háziasszonyt a Szentlélek tölti el, amitől szíve túlcsordul, s hangosan felkiáltva mérhetetlen mélységű szavakkal viszonozza az üdvözletei.

Erzsébet szavai és Mária profetikus válaszéneke — akit nem kevésbé tölt el a Lélek — jól érzékeltetik mindkettejük tapasztalatát: Isten üdvözítő ereje kiragadta őket mindennapi és átlagemberi pályájukról, s az üdvtörténet új sodrásába helyezte. Új élettől terhesen járják útjukat, amit — a hegyi beszéd értelmében — áldás és boldogság övez: „Áldott vagy ... Boldog ..(Lk 1,42-45). „Erzsébet kiáltása újból s kifejezetten hirdeti, hogy Isten kiválasztotta Máriát, aki hittel felelt a felhívásra“ (H. Langer, i. m. 113.).

Mária énekének több előfutárját is föllelhetjük az Ószövetségben. Hanna (1Sám 2,1-10) és Judit (Jud 1-17) sorsa megerősíti, hogy isten „szétszórta a szívükben gőgösöket, az alázatosakat pedig fölemelte“. A Magnificat a hit megtapasztalásának új módozatait önti szavakba: az ének, az ima, az ujjongás és a tiltakozás tapasztalatát. Tartalma két súlypont köré csoportosul: „A gőgö33