Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Női sorsok női szemmel: - Boór Márta: Nők a nőgyógyász rendelőjében
alatt teljesen lefogyott, havi vérzése elmaradt. Arra kérnek, hogy szabályozzam a lány ciklusát. A beszélgetés folyamán lassan kiderül, hogy a lány édesapja nagyon elfoglalt, vallásos édesanyja viszont sokat törődik lányával, talán túlságosan beleszól életébe. A lány fiútestvére utálattal és undorral fordul el tőle, a képeslapok borítóit nem ilyen sovány, hanem teltebb szépségek díszítik. A család nemrégiben átköltözött. A környezet és iskola változással a lány elvesztette régi barátait, és teljesen elszigetelődött, magára maradt. Nemcsak környezete, ő maga sem tudja elfogadni önmagát. Mindenki értetlenül áll vele szemben. Az édesanya pszichoterapeutához jár kezelésre, és reméli, hogy lánya is hajlandó lesz alávetni magát a lélekelemzésnek. Nem könnyű elfogadni és szeretni saját testünket és nemiségünket, felfedezni az odaadás örömét. Ebben a környezet, a család is gátolhat bennünket, máskor viszont nagyon is segíthet. Mennyi szomorú, szenvedő, görcsös fiatal nőt ismerek! 2. Szélsőséges esetet említek. Fiatal, 22 éves lány sírva, szégyenkezve vallja be, hogy maszturbál, és ez borzasztó, hiszen mindenki biztosan látja rajta. Kéri, operáljam úgy meg, hogy soha többé ne tehesse. A lány nyilván súlyosan neurotikus. Esetében sem az a fő probléma, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk, ugyanúgy mint ha valaki fogamzásgátló tablettát szed, hanem hogy miként fogadjuk el és éljük a sexualitást, amellyel a Teremtő megajándékozott bennünket. „Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette... Isten látta, hogy nagyon jó minden, amit alkotott“ (Tér 1, 27-31). Isten alkotta természetünkkel ellenkezik, ha nemi ösztöneinket és vágyainkat ördöginek tekintjük. Olvassuk el egyszer az Énekek Énekét, amely olyan gyönyörűen magasztalja a kedves szépségét és erotikáját. Milyen szomorú, ha valaki nem képes Isten akarata szerint átélni a nemi találkozás örömét! Ne csak az előbb említett szélsőséges esetre gondoljunk. Az asszonyok jelentős hányada a nemi életet tartja élete legsivárabb mozzanatának. S nem csupán az idősek, hanem a fiatalok is. A boldogító nemiség nem alakul ki önműködően, feltételez bizonyos emberi érettséget. Ezt nem pótolják a tabletták és más eszközök. Sokszor látszólag minden rendben van, 2—3 gyermek is született a családban, váratlan terhességtől sem félnek, és a házaspár mégsem boldog. Nagyon becsülöm azokat az asszonyokat, akik nem szégyenük nehézségeiket kifejezni a nőgyógyász előtt, mert szeretnék házaséletüket harmonikusabbá tenni. Tapasztalatom szerint a nehézségek megfogalmazása már fél siker. A kérdés megbeszélése a legtöbb esetben javítólag hat a pdrtneri kapcsolatra, és közvetve az egész család életére. Nem szeretnénk-e mindnyájan, hogy gyermekeink ne csak jól kereső emberek legyenek, hanem érett, erkölcsös, boldog emberek is? Ezt mozdítja elő a boldog családi élet, amely kis ízelítőt is nyújt 12
