Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Németh József: A tanítványok Jézus iskolájában
A tanítás sikerének első feltétele, hogy a tanítványok érezzék a mester tekintélyét: kivel állnak szemben, ki tanítja őket. Alig hívja meg Jézus az első tanítványokat, máris megélik a zsinagógában, hogy mesterük „tanításával ámulatba ejt mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók“ (Mk 1,22). De még ez is csak a bemutatkozás. Az első óra. Mihelyt hallja Pétertől, hányadán állnak egymással, azonnal feltárja előttük személyisége titkát: az ő hatalma olyan, hogy szenvedni kell. A Messiás a szenvedésben és a halálban nyilvánítja ki hatalmát és dicsőségét. Egy olyan világban, amelynek a szabadság és a szabad választás a jellemzője, az önzetlen szeretet túláradása a feneketlen gyűlölet háttere előtt ragyoghat fel legfényesebben. Péter Jézus jövendölésére tapintatosan, emberien, szeretetteljesen, négyszemközt reagál. Minden pedagógus megdicsérte volna érte. De Jézustól a legszigorúbb rendreutasítást kapta, amit tanítvány egyáltalán kaphat, s mindezt a többiek hallatára: „Távozz tőlem sátán; mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.“ Ez a legkeményebb szó, melyet Jézus valaha is használt emberrel szemben. Az a Jézus, aki megtiltotta, hogy embertársainkat „ostobáknak“ nevezzük (Mt 5,22-23), így bánik tanítványával! Hol van itt a pedagógus példaadása? — Ezt a bánásmódot nem lehet azzal mentegetni, hogy talán kicsúszott Jézus száján a szó, a sértő kifejezés. Márk szerint Jézus válasza nagyon is megfontolt volt: „hátrafordult, ránézett tanítványaira és így korholta Pétert" (Mk8,33). A jelenet világosan mutatja Jézus tanítási módszerét: bizonyos szentírási fogalmakat (tanítvány, példakép) nem lehet erőszakosan mai pedagógiai tartalommal megtölteni. Jézus úgy tanította tanítványait, ahogy a zsidó rabbik oktattak. Ugyanakkor az ő tanítványai nem gyerekek hanem felnőtt emberek voltak és szabad elhatározásból jöttek hozzá. Nem szüleik bízták a mesterre, hanem a mester hívta meg valamennyiüket, s bizonyos foglalkozási ágat űztek addig. Halászok voltak, vízi utakhoz szoktak, Jézus iskolájában pedig a kemény, sziklás szárazföldi úton meneteltek Jeruzsálem felé. Mesterük nem született adottságaikat bontogatta, mégcsak a halászatban sem kaptak továbbképzést. Péternek sem a test és a vér nyilatkoztatta ki, hogy Jézus a Messiás, hanem a mennyei Atya (Mt 16,17). Máténál Péter vallomásában Jézus „az élő Isten Fia“. A tanítványnak Isten eljövendő országa szolgálatába kell állnia, s ehhez az szükséges, hogy élet- és sorsközösségbe lépjen Jézussal. Az ószövetségi törvénynek annyiban volt pedagógiai szerepe, hogy előkészítette Jézus eljövetelét (Gál 3,24). Isten kegyelme is nevelő munkát végez bennünk (Tit 2,11). A Zsidóknak írt levél a szenvedés emberformáló szerepét magyarázza meg a görög pedagógia gondolataival (Zsid 12,5-11). Bár minden pedagógus először a tanítvány született adottságaira tekint, Jézus előtt elsősorban a cél, Isten országának megvalósítása lebegett, vagyis az, hogy „annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott“ (Jn 4,34). Ehhez hívta meg a tanítványokat munkatársaknak. 7
