Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - Testvéri üzenet

amikor elgondolkozunk a katolikus világiak szerepéről, akik „világviszonylatban is a legképzettebbek“. Mindenekelőtt ugyanis az evangéliumtól átitatott világiak viszik el a kultúra világába az evangéliumi szellemet, amely felemeli és megtisztítja a szívet a gondolkodás és művészi teremtés terén, a különböző hivatásokban és munkahelyeken, a családi életben és a széles társadalomban. A püspökökre hárul, hogy vezessék a híveket, s serkentsék őket egyházi küldetésük teljesítésére a világban. Ezért ne szűnjünk meg biztatni őket: vigyék el a kultúra ki- és továbbfejlődéséhez sajátos hozzájárulásukat, hogy valóban hasson a társadalomra. Mi ebben a kérdésben, valamint a politika, közgazdaság, tömegtájékoztatás és nemzetközi élet területén mindenekelőtt papi szolgálatunkkal működünk közre: a prédikációval, Isten szavának hirdetésével — hűségben az igazsághoz —, s avval, hogy mindinkább bekapcsoljuk a világiakat az üdvösség párbeszédébe. Az a megbízatásunk, hogy szentségre vezessük népünket, főleg az eucharisztia kegyelme és az egész szentségi élet által. Legyen a mi lelkipásztori szolgálatunk irányelve — megtisztulva a személyes ima és penitencia révén, s messze minden autokratikus stílustól — mások meghallgatása és buzdítása, kérdések felvetése és néha a helyreigazítás. Nincs tehát szó, hogy elítéljük a technikát, hanem inkább arról, hogy sürgessük a világiakat: belülről alakítsák át olymódon, hogy magába fogadhassa az evangélium jegyeit.

Akkor valósíthatjuk meg legjobban a világiak felé a küldetésünket, ha minden erőnkkel — s az ó közreműködésükkel — szilárd és teljes kateketikai programot biztosítunk nekik avégett, hogy „beérleljük kezdeti hitüket és a mi Urunk Jézus Krisztus mélyebb és rendszeresebb ismerete által igazi fiakat neveljünk neki“ (Cath. trad. 19). Ez a program abban is segítségükre lesz, hogy kiépüljön bennük a „szellemek megkülönböztetésének" lelkülete, amely- lyel képesek lesznek elválasztani Isten és a világ szellemét, valamint a hiteles kultúrát az emberi méltóságot lealázó elemektől. Szilárd alapot képez ez Jézus Krisztus egyre teljesebb megismerésére és szeretetére a szüntelen megtérés és az evangéliumi követelmények személyes vállalása által.

A világiakkal kapcsolatban különösen szívemen fekszik, hogy buzdítsalak titeket mindarra, amit a családi élet érdekében tesztek. Msgr. Weakland mint komoly problémát említette a „sok válást és a családok széthullását“. Tudom, mindannyiunkat nagy szomorúság és őszinte lelkipásztori gond tölt el azok iránt, akik ilyen helyzetben vannak. Négy évvel ezelőtt „ad limina“ látogatástok alkalmával hosszan beszéltem a házasságról. Nem akarom mindazt Ismételni, csak buzdítani kívánlak benneteket: folytassátok a családpasztoráció érdekében kifejtett nagylelkű és számos erőfeszítéseteket. Kérve kérlek, sose inogjon meg bizalmatok és bátorságotok, bármekkora veszélyek is fenyegetnék a házasság szilárdságát, az emberi szeretetet, az emberi élet méltóságát s annak továbbadását. Lelkipásztori küldetésünk kegyelmében bízva törekedjünk hatékonyan ismertetni az egyházi tanítás teljességét, s ebben a Humanae vitae és a Familiáris consortio profetikus üzenetét.

72