Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - A pápa a Katolikus Nevelés Nemzetközi Hivatalához

életüket erre a nemes célra, amelyből sok idevágó példát említhetnék. Inkább a következő buzdítást intézem hozzájuk: A felelős személyek határozottan őrködjenek ezeknek a katolikus intézményeknek sajátos jellege fölött. Előfor­dulhat ugyanis, hogy egyes helyeken ezek az intézmények missziós buzgóság- ból oly módon nyitották meg kapuikat, hogy az elhomályosította katolikus arcélüket. Dicséretesen arra törekedtek, hogy tiszteletben tartsák a másvallá- sú vagy semmilyen valláshoz nem tartozó illetve kevésbé elkötelezett növen­dékeik érdekeit is. Ennek következtében azonban meggondolatlanul csökken­tették a hit átadásának, tanúságának és ünneplésének terét. Néha maga a ka- tekézis vándorolt a falakon túlra ezekből az intézményekből. (Persze megkér­dezhetjük, hogy miért történt mindez.) Elismerem a missziós megnyilvánulá­sok jogosultságát a katolikus iskolákban és felsőbb intézményekben, valamint a mai fiatalság beállítottságának figyelembevételét. Mégis mint lelkiismereti kötelezettséget sürgetem: őrizzük meg a keresztény katekézist a katolikus iskolákban, gondoskodjunk okos alkalmazásáról, szabatos tanításáról, Isten misztériumát megillető mély tiszteletéről. Ilyen katekézis ébreszti fel és segíti elő a fiatalokban a személyes találkozást Krisztussal, a mintaképpel. A Zsidók­hoz írt levél egyik megkapó mondatában olvassuk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid 13,8). A nevelők együttesének jelentősége 5. A tanszemélyzet alkotja — az iskola területén — a mindennapos nevelői együttest. Döntő fontosságú tehát, hogy ezek a nevelők — akár ők maguk kínálják fel szolgálataikat a katolikus iskolának, akár az intézmény vezetősége toborozta őket — helyes felfogással rendelkezzenek az evangéliumi üzenetre épülő keresztény nevelésről. Mindannyiuk szent kötelessége, hogy egyénileg, sőt néha közösen is, tanúskodjanak hitükről. Egyesek örömmel vállalják, hogy lelkesen közreműködjenek a vallásoktatásban és a katekézisben. De mindeni- küknek alkalma nyílik arra, hogy szaktárgyában, amit tanít, felfedeztesse a fiatalokkal: a hit és a tudomány két, de nem ellentétes, hanem egymást ki­egészítő értelmezése a világnak és a történelemnek. A tantestület tagjainak kiválasztása egyik legfontosabb szempont a katolikus iskola identitásának megőrzésében. A jövendő tanárok kiképzése valamint a meglevők továbbkép­zése pedig — mind profán, mind vallási téren — ma szükségesebb mint va­laha. Az Egyház örül minden ilyen kezdeményezésnek. A katolikus nevelés ugyanis a tanárok szakképzettsége, élő hitük tanúsága, másokat tiszteletben tartó szelleme, segítókészsége és az egész intézményt átható evangéliumi öröme által legyen kiváló. Szükséges az együttműködés és a párbeszéd 6. Meggyőződésem, hogy a Katolikus Nevelés Nemzetközi Hivatala mind­ezeken a területeken ösztönző erőt és hasznos hozzájárulást képvisel. 67

Next

/
Thumbnails
Contents