Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - A Zsinat ösvényein

akart párbeszéd és komplementaritás uralkodik. Az Isten egyaránt a férfira és a nőre bízta a világ sorsát, az Egyházban pedig visszaállította a nőiesség és a kegyelem teljességét: Szűz Máriát.

Ti, akik kezetekben tartjátok emberek és népek sorsát, a javak és hatalmak kulcsát! Ti, akik a jobb jövő érdekében kitervezitek az emberek lehetőségeit és boldogságának feltételeit; ti, akik halmozzátok a rombolás és az elrettentés erőit; ti, a tudomány, a kultúra és művészet emberei: tudatában vagyunk felelősségetek nagyságának, de kockázatos kétértelműségének is. A világnak szüksége van a békére. Tisztelni kell a személy alapvető jogait. Az emberi élet szent. Számítunk rátok, és biztosítunk benneteket imáinkról, hogy megvalósíthassátok nehéz küldetéseteket. Tekintélyeteket azért kaptátok, hogy szolgáljátok az embert, és nem azért, hogy leigázzátok.

Püspökök, papok, diakónusok! Alkossunk élő közösségeket, amelyek buzgók az apostolok tanításának hallgatásában, a testvéri közösségben, a kenyértörésben és az imádságban (ApCsel 2,42). Különböztessük meg és fogadjuk el a Szentlélek ajándékait, amelyeket a világi hívek kaptak és erősítsük bennük a közösség és a felelősség érzését.

Testvéreink Krisztusban! Éljük meg életszentségre szóló hivatásunkat, ki-ki a saját környezetében és valamennyien együtt a hívek közösségében. Válaszoljunk nagylelkűen Krisztus hívására: „Menjetek, tanítsatok minden nemzetet!“ (Mt 28,19) Valamennyien misszionáriusok vagyunk.

Különböző felekezetű keresztények! Haladjunk előre az egység útján, Krisztus szándéka szerint, aki azt akarja, hogy mindnyájan egyek legyünk (Jn 17,21).

Hívők és jóakaraté emberek! Fogjunk kezet, hogy építsük az igazságosság és a béke világát.

Ti valamennyien, férfiak és nők, gyermekek és fiatalok, betegek és idős személyek, minden állapotú, fajú, kultúrájú népek; ti, valamennyien, világiak, papok, férfi és női szerzetesek; ti, akik új utakat nyittok és elővételezitek az eljövendő világot; ti, akik a testvériség, az egyetértés, az igazságosság és a béke szilárd szálait szövitek! Az Egyház magára ismer bennetek, és azt mondja nektek: ne veszítsétek el a bátorságot, mert „a reménység nem csal meg“ (Róm 5,5).

14. Zárószó. Szent Ágoston szerint „keresztények vagyunk veletek, püspök értetek“. Hálát adunk az Úr Lelkének, akinek erejében együtt haladunk előre és aki megértette velünk e szavak mély értelmét. Az odafigyelés, a párbeszéd e napjaiban megtapasztaltuk a feltámadt Úr jelenlétét körünkben, aki úgy társalgóit velünk, mint az emmauszi úton. Telve reménységgel megyünk előre a II. Vatikáni Zsinat által megnyitott utakon, és biztosak vagyunk, hogy az Úr továbbra is velünk halad (Mt 28,20).

Ebben a Mária-évben és a mély egyházi közösséget 'kifejező összejövetel végén reménységünket Szűz Máriába vetjük. Valamennyieteket, akik az Egyházhoz tartoztok, Őreá bízunk, aki eszményképünk és mindannyiunk Édesanyja.

64