Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Dicenti Gyula: Nevelő diploma nélkül
el, hogy minden nép a saját vallásos hagyományában nevelje az ottani SOS- falvak gyermekeit. Gmeinert évek óta reuma gyötörte. 1986 tavaszán kórházba ment fájdalmai kezelésére. Amikor felnyitottak tarkóján egy daganatot, látták, hogy rák kerítette hatalmába szervezetét. Április 26-án húnyt el, s az imsti SOS-falu kápolnájába temették. Életét találóan jellemezte a gyászmisén az innsbrucki püspök: Amikor egy nagy s mégis egyszerű ember távozik az örök hazába, meg kell válogatni a szavakat, egyébként könnyen fellengzőssé válnak. Áll ez Hermann Gmeinerre. Az evangélium egyetlen mondata jól összefoglalja életét: „ .Odahívott egy kisgyereket, közéjük állította1 (Mk 9,36). Amit Krisztus tett, hogy felrázza apostolai lelkiismeretét, jellemzi Hermann Gmeiner életművét is: Magához hívta a gyerekeket és közénk állította. A világ minden sarkából hívta őket: végzetes sorsokból és széthullott családok magárahagyatottságá- ból; a dél-amerikai szegénytelepekről, ázsiai harcterekről, Libanon elpusztított faluiból és Sri Lanka árvíztől sújtott tanyáiról. Hívta őket, mert szemében a gyermek csoda volt... Közénk állította: családi közösségbe, az anyai és testvéri szeretet közepébe, ... az emberi társadalom központjába ... Mélyhitű és meggyőződéses katolikus volt, akit tisztelettudó türelem töltött el más felfogásokkal szemben. Mivel tudatában volt a vallásosság átfogó szerepének, puha kézzel állította a gyermekeket vallási közösségük központjába. A XX. század — talán kissé nagyhangúan — a gyermek századának nevezi magát, jóllehet nagyon sokban adósa marad a kicsinyeknek. Nem élünk olyan társadalomban, amely gyakran megtagadja jogukat az élethez, mielőtt még megszülettek volna? Nem élünk olyan társadalomban, amely minden jogot biztosít a könnyű válásra, de ügyvédet már nem a felnőttek között morzsolódó gyermekeknek? Nem élünk olyan társadalomban, amelyben a sokgyermekes családok a legalacsonyabb életszintre kényszerülnek, bár ők biztosítják jövőnket? ... Prófétai személyiség volt tehát Hermann Gmeiner, aki a gyermeket közénk helyezte, nem azért, hogy csodáljuk vagy simogassuk, hanem hogy felrázza lelkiismeretünket. Mindannyiunknak szüksége volt Hermann Gmeiner magával ragadó tetteire, amint az apostolok sem nélkülözhették Krisztus gesztusát, hogy megtanulják, mi a lényeg. S most Hermann Gmeiner hazatért az örökkévalóságba. Biztos vagyok, hogy a világ Ura a következő szavakkal fogadja: .Hermann, aki egy gyermeket az én nevemben befogad, az engem fogad be‘ “ (III. 16—20. o.). Könyörgés Uram, kelte új életet Egyházadban, s kezdd bennem! Uram, gyarapítsd közösségedet, s kezdd velem! Uram, áraszd el békéddel az egész földet, s kezdd nálam! Uram, kelts új életet Egyházadban, s kezdd bennem! 59
