Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Dicenti Gyula: Nevelő diploma nélkül

Ezek az elemek alkalmasak arra, hogy a fiatalokban kialakulhasson az a lelkűiét, amely lehetővé teszi a „megtérést" abban a pillanatban, amikor eljött az órája: Krisztus újból megragadta őket. Csak a közösségi környezet mutathatja meg nekik az egész hívő nép géniuszát, beleértve ennek tetteit, kereséseit és egész történelmét, s egyszersmind képesítheti őket arra, hogy megtalálják helyüket az életben, állandóan kiértékelve saját fejlődésüket.

Bárcsak a tanúság mellett szavatolnának az említett példák: a katekézis valóban a „megtérés" kiváltságos helye lehet a mai gyermekek, serdülök és felnőttek számára.

Forrás: Lumen Vitae, 1987/2

Dicenti Gyula

NEVELŐ — DIPLOMA NÉLKÜL

Élete nem úgy indult, mint aki nevelőnek készül. Mikor már tanulhatott, minden álma az volt, hogy orvos legyen. Lassan ébredt rá arra, hogy „a nevelés művészet; végeredményben tehát épp oly kevésbé tananyag mint a türelem és a hit vagy a képesség: élményből, tapasztalatból, a valóság átgondolásából és kiértékeléséből alakul ki" (I, 50. o.).*

Minndháromból bőségesen részesült.

Élményvilágára kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a gyermekkor. Édesapja kies hegyi falucskában küzdött a felcseperedő gyereksereg mindennapi betevő falatjáért. A köves talaj amúgy is sovány adományát — egyik évben a vetőmagot is — a fagy, máskor a nyirkos nyár vagy a lavinák tizedelték meg. De a kevés beszédű, bölcs és mélyen hívő parasztember életkedve és reménye töretlenül sarjadt újra évről-évre.

„Anyám kilencedik gyermekének szülése után súlyos beteg lett. Néhány órával halála előtt ágyához vezettek testvéreimmel együtt. Apánk vele volt, de hamarosan kiment: nem akarta, hogy sírni lássuk. Nagyobb testvéreim is sírtak, mi kicsinyek nem tudtuk, mi a halál. .Gyerekek, legyetek jók!‘ — mondotta anyám. Majd a betegápoló egymás után az ajtóhoz vezetett minket gyermekeket. Többé nem láttam anyámat. Emlékezetemben azonban örökre él.

.... Olyan korban éltem lelki közösségben édesanyámmal, amelyben

* Hermann Gmeiner életéről három könyv jelent meg: I. Hermann Gmeiner: Eindrücke, Gedanken, Bekenntnisse. SOS-Kinderdorf-Verlag, Innsbruck- München, 19804, 108 o. II. Hansheinz Reinprecht: Abenteuer Nächstenliebe. Die Geschichte Hermann Gmeiners und der SOS-Kiijderdörfer. österreichischer Bundesverlag, Wien, 1984 . 470 o. III. Hansheinz Reinprecht: Das war Hermann Gmeiner. Eine Würdigung, österreichischer Bundesverlag, Wien, 1986. 40 o.

50