Szolgálat 75. (1987)

Halottaink - Dr. Györög Pál (Galambos Iréneusz)

indításában és meggyökereztetésében. Magányos ember volt, akit fájdalmasan gyötört, és sokszor alázatos önvádra indított a rábízottak részéről gyakran tapasztalt megnemértés és buzgósághiány. Talán túlságosan a magasba akarta őket vezetni, akik közül legtöbben visszariadtak a keresztény odaadásnak attól a lángolásától, ami lelki- pásztorukat emésztette. Fájdalmával csak Istenhez menekült, és csupán a szívéből nap-nap után fölfakadt vallásos versekben tárta föl lelkének legmélyét. Nem volt költő a szó irodalmi értelmében, de versírását betöltötte istenszeretetének mindenek feletti lobogása.

1986. október 6-án hajnalban buzgó szíve hirtelen megszűnt dobogni: hazahívta őt a mennyei Atya. Koncelebrált szentmise után temettük a székesfehérvári egykori ciszterci plébánia-templom kriptájának egyik sírboltjába.-s -n

DR. GYÖRÖG PÁL (1901—1986)

Kisnemesi határőrök sarjaként, a Györög nemzetségből származott, akik közül többen is (Gy. György 48-as hadbíró, ügyvéd, pedagógus, lapkiadó és fia: Gy. Leó ugyancsak ügyvéd és lapkiadó, festőművész, a .Magyar lobogó alatt az Adrián“ c. könyv szerzője) beírták már nevüket a magyar történelembe. Alsóőrött (a mai Burgenland- ban) született 1901. június 3-án földműves családból. Szülőfalujában járta ki az elemi 6 osztályát, a gimnáziumot Felsőlövőn. Mint a szombathelyi egyházmegye teológusa az egyetemet Bécsben végezte, ott is szerzett doktorátust. 1925. július 19-én szentelték pappá a bécsi Szt. István dómban, újmiséjét természetesen szülőfalujában tartotta. 1926—1929 években Szombathelyen székesegyházi káplán és hitoktató. 1929-től 1932-ig hittanár Zalaegerszegen a reálgimnáziumban és a tanítóképzőben. A városban ekkor Péhm József (Mindszenty József) apátplébános a hitoktatókat is a plébánia épületébe gyűjtötte össze. 1932-től 1944-ig Kőszegen hittanár az állami tanítóképzőben és az evangélikus leánylíceumban. Hosszú hittanári működése során igen sok tanítványa volt, így nem csoda, ha e városok határán messze túl is közismert személyiséggé vált. Tanári beosztásából szülőfaluja is hasznot húzott, mert a szünetekben gyakran helyettesített „otthon“, Alsóőrött. 1944-ben Vasszilvágy és a fiijaként hozzátartozó Vát plébánosa lett, mint esperest a hitoktatás felügyeletével is megbízták. 1963-ban Perenye plébániáját vállalta, nem minden ok nélkül. Mint gyermek ministrá- lás közben s később mint a plébános helyettese sokszor olvashatta a temető közepén lévő nagy kőkereszten: „Itt nyugszik az Úrban Hollósy István, aki 37 évig voit Alsóőr plébánosa, szül. vasm. Perenyébe, megh, 1868. jan. 1-én Nyugodjék békében híveivel együtt!“ Ő tehát tudatosan egy adósságot akart törleszteni, egy kölcsönt akart visszaadni, amikor ősz fejjel vállalta a perenyei plébániát, ahonnan aztán nem is ment nyugdíjba. Még 86 éves korában is aktív volt, ha némely szertartást már csak ülve tudott is elvégezni. Hívei nagyon becsülték, szerették, értékelték áldozatát. Szellemi frisseségére jellemző, hogy mindig képezte magát, öreg korában is kért mindig újabb teológiai kiadványokat. Az utóbbi időben egyedül élt a plébánián, mint sok más pap is. Csigolyatöréssel a földön fekve találtak rá az egyik adventi reggelen. A szombathelyi kórházban halt meg december 23-án, amikor Alsóőrött éppen szentségimádási nap lévén az egész falu imádkozott érte. Már évekkel ezelőtt kifejezte óhaját, hogy hívei körében szeretné várni a feltámadást, pedig nagyon szerette szülőfaluját. 1975-ben arany-, 1985-ben gyémántmiséjét Alsóőrött is megünnepelte, de mint jó pásztor a halálban is bárányai körében akart maradni. Ezért temetésén, 1987. január 5-én, — melyet az őt hamarosan követő dr. Póka György püspök úr végzett, — alsóőri földet szórtunk koporsójára.

P. Galambos Iréneusz OSB

94