Szolgálat 75. (1987)
Könyvszemle - Umberto de Vanna könyvei (Teleki Béla)
A prófétai könyvek keletkezése hosszú és összetett folyamat eredménye. A próféták ugyanis alapvetően szónokok és nem írók voltak: igehirdetésük megőrzésében, egységesítésében, értelmezésében és kiegészítésében nagy szerepe volt tanítványi körüknek, koruknak és elsősorban fogsági élményeiknek. „Ez a megkülönböztetés — a próféta szavai és a hagyományozás során történt továbbértelmezés, kiegészítés — nem a könyv egyes részeinek sugallmazottság-értékét, hanem történeti keletkezésének körülményeit s vele teológiai sajátosságait akarja megvilágítani. Ugyanis a próféták könyveinek kezünkben levő végső formája az isteni kinyilatkoztatás közlője, s a próféta egykor hirdetett tanítása és annak Isten népében kiváltott hatástörténete egyaránt a sugalmazó Isten műve“ (207. o.). Szentföldi zarándoklat után valósabban látjuk a Biblia környezetvilágát. Ugyanúgy az irodalomtörténeti vizsgálódások ismeretében világosabban látjuk a szent szövegek értelmét és eszmevilágát. A szent könyvek kor- és vallástörténeti hátterének, felosztásának, tartalmának, keletkezésének ismertetése után az egyes próféták tanításának összefoglalását olvashatjuk. Szívhez szóló, gazdag élményt ad minden ilyen áttekintés: mit tanít az Istenről, Sionról, Dávid házának dicsőségéről Izajás; hogyan szól az embernek Isten iránti elkötelezettségéről, az Istennek és népének kapcsolatáról Jeremiás; miként prédikál Ezekiel Jahve dicsőségének megjelenéséről, az ítélet hirdetéséről, az isteni büntetésről, a bűnökért való felelősségről, az üdvösség ígéretéről. Mindegyik téma felér egy lelkigyakorlatos beszéddel. Deutero-lzajásnál a monoteista hit egyetemes távlatra nyílik: Jahve a történelem és teremtés ura, az egyetlen Isten, az üdvözítő Isten, végül pedig az üdvösség közvetítője, az Ebed Jahve dalok Szolgája. A többi írással foglalkozó részből a Zsoltárok könyvénél kell elidőznünk, mivel ez a könyv „különleges helyet foglal el az Ószövetség írásai között, mert a zsidóságnak, majd a kereszténységnek egyaránt imakönyve lett“ (542. o.). A szerző kutatja a zsoltárok korát, műfaját, istentisztelettel való kapcsolatát, önállóságát és függőségét, témaköreit. A tudományos kutatás előtt nem ismeretlen a rabbinikus zsidóság és a keresztény liturgia kedvenc gondolata, hogy a zsoltárszövegeket, az eszkatológikus- messiási értelmezési módot követve, a végidőki várakozásokra alkalmazza. Keresztény imaéletünk ebben Urunk példáját követi, aki a keresztfán a 22. zsoltárt intonálja és az emmauszi tanítványoknak, majd az apostolokhoz intézett utolsó szavaival megmagyarázza: „Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak“ (Lk 24,44). A két felfogás — az irodalomtörténeti vizsgálódás és hitéleti eszmélődés — párhuzamosan fut: az egyik hátteret ad, a másik továbbfejleszt és kiegészítésül szolgál. A szerzőt, akiben korábbi tanítványt tisztelek, nem kell hosszan bemutatni. Rómában végzett szaktanulmányokat, és ma a Budapesti Központi Hittudományi Akadémia tanára s dékánja. A Szent István Társulat, mint az évek során, most is jól fésült kiadványt, szép kiállítású könyvet ad kézbe. A kiadást gondozó Puskás Mária és Kuruczleky Ilona felé nem hiába mond köszönetét az előszóban a szerző. A könyv európai színvonalat és a honi teológiai kiadványok sorában magas értéket képvisel. Liptay György Umberto de Vanna könyvei fiataloknak: 1. Mi értelme az életemnek? OMC, Bécs 1986. 32 o. 2. Hinni? Tizenhat éves fejjel? OMC, Bécs 1986. 32 o. 1. Szerzőnk első könyvével segíteni igyekszik a serdülőknek, hogy megtalálják az élet értelmét és célkitűzéseit. Számos idézetet találunk fiataloktól. Az első rész serkenti a serdülőt, hogy vegye kezébe jövőjét, míg a második a jelen és a jövő feszültségeit ecseteli, majd a „kispolgári eszményeket“ ismerteti: „fsak a mának élek!“ „Olyan rövid az élet, igyekszem a legjobbat kihúzni belőle!“ Stb. „Lassított fölvételként“ arra is kitér, hogyan élnek a mai fiatalok: utal ruházatukra, kedvteléseikre, fogyasztási hajszájukra; a szabadszerelemre és a durva életre. Arra buzdítja végül a 82
