Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Fátum vagy Gondviselés?
méből fogantati'k és jön a viliágra, úgy, analóg értelemben, a világmindenség is egy végtelen szerelem gyümölcse, Isten szerelméé, amelyet a mennyei Atya öröktől fogva megoszt Fiával a Szentlélek egységében. Amint a gyermek a szülők szerelmének látható, fogható, életté vált, gyönyörű kivet ítödése, a világ szépsége, rendije, méretei, tökéletessége is Isten végtelen, háromságos szeretettének tükröződése. S amint a gyermek fogantatása pillanatától kezdve a szülők egymás iránti szerelmének részese és tárgya lesz, úgy tárgya a teremtett világ is a szerelmes Isten szüntelen gondviselésének. Miután Isten megteremtette a világot, folytonosan újrateremti azt azáltal, hogy fenntartja annak létezését. „Conservatio est continua creatio." Ez a Gondviselés — legtágabb értelemben. Ebben az értelemben a Gondviselés a teremtés művének állandó, végnélküli megerősítése annak teljes gazdagságában és változatosságában, és jelenti a teremtő Isten állandó, megszakítás nélküli szerető jelenlétét a teremtés egészében. Olyan jelenlét ez, amely állandóan teremt, állandóan lenyúl minden létező legmélyebb gyökeréig, s ott működik, mint a lét és cselekvés első oka. Istennek ebben a jelenlétében állandóan kifejeződésre jót ugyanaz az örök akarat, amely teremt és megtart minden létezőt. Az a legfelsőbb, független akarat ez, amely által Isten állandóan kinyilvánítja magát a lét javára a semmivel szemben, az élet javára a halállal szemben, a „világosság" javára a „sötétséggel“ szemben. A Gondviselés misztériumában szakadatlanul és meg más í thatatlan ul megismétlődik a Teremtés könyvének állítása: „Isten látta, hogy ez jó, ... hogy nagyon jó“ (Tér 1,25.31). * „Aíegr fogom önöket kímélni Juniper atya általánosításaitól. Ezeknek se szeri, se száma. Azt vélte, hogy ugyanabban a katasztrófában a rossz ember elnyerte Istentől méltó büntetését, a jóravaló embert viszont Isten magához hívta a mennyek országába. Azt vélte, a dölyfösöket s gazdagokat megalázta az Isten, hogy elrettentő példát szolgáltasson a világnak, viszont azt is vélte, hogy az alázatosakat Isten megdicsőítette, megjutalmazta a város lelki okulására. De Juniper atya nem volt megelégedve következtetéseivel.“ * Minden, amit Isten teremt, a teremtés tényénél fogva Istené, és így egész létében Istentől függ. Minden teremtmény először Istené, s csak utána saját magáé. Ez a birtoklás olyan gyökeres és totális, hogy túlszárnyal minden lehető analógiát A Teremtő hatalma az Atya gondoskodó szeretetében jut kifejeződésre. De Isten úgy gondoskodik teremtményeiről, hogy felhasználja a teremtett okok hatékony erejét, és azon keresztül csodálatos rendet hoz létre mind a makro- kozmoszban, mind a mikrokozmoszban. Épp a Gondviselés, mint a Teremtő transzcendens bölcsessége, biztosítja, hogy a világ nem káosz, hanem kozmosz: „De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el“ (Bölcs 11,20). 7
