Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Fátum vagy Gondviselés?

Pio bácsi, az okos, még bölcsnek is mondható, de azért szélhámos csavargó akkor találja meg élete értelmét, amikor rábukkan a kis kávéházi énekesnőre, Camilára, felismeri benne a tehetséget és „Pygmalion“- ja lesz. Nagyon meleg apa- és lánya viszony álakul ki kettőjük között. Pio bácsi „ennek a világnak lakóit két csoportra osztotta: azokra, akik szerettek, és azokra, akik nem szerettek.“ Az ő kitartó, sokszor kegyetlen oktatásának hatására Camila csakugyan Lima legkedveltebb színésznője lesz. Camila egy sor felületes szerelmi viszonyba bonyolódik bele, egy időre az alkirálynak is ágyasa. De Pio bácsitól csak akkor távolodik el igazán, amikor felhagy a színészi pályával és egy jónevű üdülő helyen előkelő társasági hölgyként kezd élni. Pio bácsi szeretné felújítani régi meleg kapcsolatukat, hívja Camilát, menjenek Madridba, ígéri, hogy ott is a legjobb színésznő lesz. Camila visszautasítja, de Pio bácsi nem adja fel a reményt. Camila feketehimlőt kap, elveszti szépségét. Kerüli az embereket, senki sem láthatja többé. Pio bácsi utolsó kísérletet tesz. Arra kéri Camilát, engedje, hogy Camila epilepsziás fiát magával vigye Limába és ott nevelje. A gyermekben szeretné megtalálni a társat, akit Ca- milában elvesztett. Camila vonakodik, de végül is rááll: másnap reggel Pio bácsi és a kisfiú, Don Jaime, elindulnak Lima felé. „Amint közeledtek a Szent Lajos király hídjához, Jaime igyekezett elpalástolni szégyenét, mert tudta, hogy mindjárt olyasmi következik, ami elválasztja őt a többi emberektől. Különösen az bántotta, hogy Pio bácsi éppen most érte utol egyik barátját, egy hajóskapitányt. És pont amikor a hídra léptek, Pio bácsi egy öregasszonnyal elegyedett szóba, aki egy fiatal leánykával ballagott át. Pio bácsi azt mondotta, hogy, majd ha átmennek a hídon, leülnek egy kicsit, kipihenik magukat, de hát úgy történt,

hogy erre már nem is volt szükség.“

*

Hit, vagy legalábbis hajlandóság a hitre feltétele annak, hogy felismerjük Isten kezét az életünkben. Ugyanakkor ha elutasítjuk azt, hogy életünk egyes eseményeit így értelmezzük, az istenhit élettelen deizmussá torzul. A deizmus elismeri ugyan, hogy Isten teremtette a világot, de azt állítja, hogy a teremtés után Isten elhagyta azt, amit teremtett, nem érdekli többé annak sorsa. Az élő Isten azonban szükségképpen életünkbe beavatkozó, életünk eseményeiben működő, ható Isten.

Ha már az Ószövetségben is olvashatjuk Isten velünk való törődésének gyönyörű kifejezését (vö. pl. Zsolt 91), a Fiú tökéletes tanúságot tesz Atyjáról, a Gondviselés titkáról, az atyai gondoskodásról, amely átölel minden teremtményt, még a legjelenitéktelenebbet is, a fűszálat vagy verebet 'is, de még mennyivel inkább az embert (vö. Mt 6,25-31). Kifejeződésre jut itt az értékek rangsorának az igazsága: az embernek elsőbbsége van minden dolog felett nemcsak a teremtés külső rendjében, hanem a Gondviselés figyelmében és törődésében, az Isten szívében is. Ugyanakkor az embert kötelesség is köti,

12