Szolgálat 74. (1987)
Halottaink - Labancz László Medárd O. F. M. (Rendtársa)
megvonása után — kevés kivétellel — már csak lelkipásztori kisegítő munkát végezhetett. Először az Erzsébet apácák Budakeszi úton levő nyugdíjas hölgyek otthonának volt a lelkésze, majd néhány hónapig tartó vidéki kisegítő lelkészkedés után a budapesti Jézus Szíve templom segédlelkésze lesz. 1951. november 1-én az esztergomi egyházi hatóság közölte vele, hogy papi szolgálatot többé nem végezhet. így polgári munkakört keresett. 1951-től az Április 4. Kisipari Termelő Szövetkezet irodáján dolgozik. „Ezekben a napokban“ — írja önéletrajzában — naponként misézhettem a budapesti Vili. kerületi Krisztus Király kápolna sekrestyéjében. Vasárnaponként és nagyobb ünnepnapokon mindig valahol papi kisegítésben voltam gyóntatni, nagy ritkán prédikáltam is.“ Munkahelyén szerették, becsülték szerény, készséges magatartásáért. A lelkipásztori kisegítő munkában sem hiányzott az eredmény: papi hivatása is kiérlelődött lelki és őszinte, hitből fakadó életpéldájára. Csák egyszerű pap vagyok: „simplex sacerdos“ — volt kedvenc mondása. Nem voltak tudományos ambíciói, nem akart ünnepelt szónokként tündökölni. Csak egyszerű igehirdetőként, egyszerű gyóntatóként, egyszerű lelkipásztorként akart szerepelni. Szavajárása volt ez is: „Be kell állni a sorba, és a többivel együtt vinni Krisztus keresztjét, a papi kötelességek terhét!“ Nem külön utakat kell keresnünk — mondogatta — hanem a kitaposott utakon kell járnunk, amelyeket az egyház már két évezred folyamán kipróbált. Minden szerénysége mellett tudott határozott és energikus is lenni. Nem egyszer hallottam tőle — mondotta egyik barátja — a nehéz években: „Ellenfeleinkkel való tárgyalásainkban bármennyit is engedünk, egyszer csak el kell érkeznünk ahhoz a ponthoz, amikor kimondjuk az utolsó kis ,nem‘-et, és utána nincs tovább hátrálás.“ Élete utolsó szakaszában mégis teljes bizonytalanság és határozatlanság vett rajta erőt. Szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül. 1977 augusztusában nyugdíjba ment, s újból teljes erővel a lelkipásztori hivatásnak élhetett: 1982 szeptemberéig Iregszemcsén káplán. Ekkor Rómába küldik két évre, lelkigyakorlatos munkák tanulmányozására. Hazatérve a Szent Gél lért LeLkigyakorlatos Házban, Leányfaluban működik. 1985-ben megbetegedett. Mütétileg hozzáférhetetlen helyen rákos elváltozást állapítottak meg a budapesti ORFI urológiai osztályán. Gyógyszeres terápiát javasoltak, amelyben mindvégig részesült is. A mosoly ekkor halt el derűs arcáról. Aggodalmak, bizonytalanság, kishitűség gyötörte. Néhány hónapig gyógyulás jelei mutatkoztak, de állapota végül is annyira leromlott, hogy a kihívott orvos a pécsi Irgalmas Kórházba utalta. A szenvedés, a közeli halál gondolata és Urunk irgalmas kegyelme lelkét teljesen átalakította. A kórházi ágyon újból határozott és bátor lett. A boldoggá avatás előtt álló német jezsuita, P. Rupert Mayer halálra felkészítő imáját imádkozta. Halála előtt így nyilatkozott: „Szívesen halok meg.“ Augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén tért meg Teremtőjéhez. CB. J.) P. LABANCZ LÁSZLÓ MEDARD O. F. M. aranyfogadalmas ferences Atya (1911—1986) Rendtársunk 1911. január 1-én született Poljanában; vasutas családból származott. Édesapja pályafenntartási munkálatoknál teljesített szolgálatot. így történt, hogy amikor állandó otthonuktól hosszabb ideig távol voltak, László Poljanában látta meg a napvilágot. A helységnek magyar neve nem volt. Ma Jugoszláviához tartozik, Ljubljanától (Laibach) kissé nyugatra fekszik. Többen voltak testvérek. Először szabómesterséggel próbálkozott. A gimnáziumot Csurgón végezte, s amikor a jó Isten hívó szava megcsendült fülében, világi pap akart 7 97
