Szolgálat 74. (1987)
Halottaink - Kádár Gábor László O. Cist. (-s -n) - Dr. Kalmár Ödön Jenő O. Cist. (P. B.)
KÁDÁR GÁBOR LÁSZLÓ 0. CIST. egri érsek (1927—1986) Istenben boldogult Gábor testvérünk 1927-ben született Egerben tizenegygyermekes, példátlanul vallásos, középosztálybeli családból. Az egri Szent Bernát Gimnáziumban kiváló eredménnyel érettségizett diák és lelkes cserkész, 1945. szeptember 4-én öltötte magára Zircen a rend ruháját. Teológiai tanulmányainak befejezése után 1950. június 6-án szentelték pappá, még a rend szétszórattatása előtt. A csendet, nyugalmat kedvelő, elmélyedésre hajlamos, tehetséges fiatalembert a magyar nemzet és nép múltjának mélységei vonzották. Hazájának és rendjének történelme érdekelte, és történelem szakos középiskolai tanárnak is készült. Érdeklődését az egri főegyházmegye szolgálatában is megtartotta. Már 16 éves káplánsága idején megérlelődött benne a gondolat, hogy megírja az egyházmegye történetét, különös tekintettel az egri székesegyházat felépítő Pyrker Lászlóra, aki lilienfeldi ciszterci szerzetesként emelkedett az egri érseki székbe. 1970—72 között egyháztörténeti tanulmányokat folytatott a párizsi Institut Catho- lique-en. Onnan hazatérve, 1972. február másodikén nevezték ki veszprémi segédpüspöknek. A szerény, magát minden körülmények között szerzetesnek valló, imádságot és könyveket szerető ember rendkívüli megpróbáltatásnak érezte a püspöki méltóságot. Csak úgy tudta vállalni, hogy szolgálatnak fogta föl, és engedelmességet követelő jelet látott benne. Ám a Gondviselés újra meg újra próbára tette engedelmességét. Csakhamar a veszprémi egyházmegye adminisztrátora majd püspöke lett, 1978. március 2-tól pedig egri érsek. Türelmes egyszerűséggel és a Gondviselésbe vetett bizalommal vállalta és viselte a püspöki terheket, minden képességét a reábízottak javára szentelve, és szenvedései közepette is a Boldogságos Szűz Mária oltalmára hagyatkozva, akinek anyai közbenjárását mindig bensőséges odaadással kérte önmaga és övéi számára. Egerbe voltaképpen hazatért. Annak a népnek és papságnak a körébe, amelyből kinőtt és származott. Mindig mindenkinek jót akart, mindenkinek lelki javát szolgálta. A papi élet útmutatójaként valóban „elöl járt“, szeretettel teli jóságos szíve pedig mindenkinek kitárult. Súlyos betegségét „egyenesen állva“ szenvedte és magáról megfeledkezve viselte, mígnem a betegség letörte. A fák állva halnak meg, — szokták mondani. Gábor érsek még utolsó napjaiban is a közelgő Pyrker-jubileum, a székesegyház felépítése 150-ik évfordulójának előkészítésén buzgólkodott, a főegyházmegye lelki megújulásának szánva a jubileumot. Ö maga ezt — sajnos — már nem érhette meg. A magyar egyház olyan püspököt veszített el személyében, aki mindenkor csak a saját lelkiismeretére hallgatott. Gábor testvérünk jóságos emberségére, szerény, egyszerű életpéldájára, imádságos szerzetespapi lelkületére, Isten akaratát mindig elfogadó nemes életére még sokáig fognak emlékezni mindazok, akiknek megadatott, hogy megismerhessék Eger második ciszterci szerzetes érsekét. 1986. december 29-én koncelebráit szentmise után temettük elődei mellé az egri bazilika kriptájában.-s -n Dr. KALMAR ÖDÖN JENŐ O. CIST. (1914—1986) Halálával a szétszóratásban élő magyar cisztercieknek egyik legjelentősebb alakja hagyta el a rend budapesti munkaterületének jelképessé csonkult őrhelyét. Kalmár Ödönben a rendi hivatástudat papi és lelkipásztori vonása kimagasló erővel érvényesült. A Magyarász Ferencek, Farkas Alberikek nemes sorának utolsó nagy alakja volt, és egész életét a szoros értelemben vett papi szolgálat heve emésztette el. 1914-ben született Dombóváron, 1932. augusztusában lépett a rendbe és 1939-ben szentelték áldozópappá. Magyar-francia szakos tanár volt, de csak rövid ideig tanár- kodott a budapesti Szent Imre Gimnáziumban. Már párizsi tanulmányi idejének a vé94
