Szolgálat 74. (1987)
Könyvszemle - Ő meg én. Bossis Gabriella naplója (Puskely Mária)
élményeiben is. — P. de Lubac írásainak jellemzője a nyitott magatartás, amellyel rendszeresen és rokonszenwel tanulmányozza a katolicizmustól távolabb eső eszméket, hogy felfedezze bennük a rejtett igazságot és védelmezze a kibontakozó jót, anélkül, hogy elárulná a keresztény hit lényegét vagy a keresztény sajátosságot. — Külön örülhetünk, hogy P. Szabó velősen összefoglalja, méltatja és kritikusan elemzi Hans Urs von Balthazar hatalmas művét: a Herrlichkeit és a Theodramatik öt impozáns kötetét. Hiteles és szakszerű ismertetést kapunk korunk nagy teológusának eredeti tételeiről. A filozófiai részben legértékesebb és leghasznosabb olvasmány „Bergson útja az evangéliumok Krisztusa felé“. Bergson az életet a szellem hordozójaként fogta föl. Szerinte az időtartam nem hérakleitoszi folyam, hanem olyan változás, mely megmaradásból és új teremtésből tevődik össze. A fejlődő világegyetem életlendülete teremtő energia, és valamiképpen szellemi természetű. Isten a szeretet, a kiáradó, szabadon szőke!lő jóság, teremtő lendület: olyan lényeket teremt, akik méltók arra, hogy szerethesse őket. Bergson a katolicizmusban a judaizmus beteljesedését látta. Meglátásait követő katolikus gondolkodóik érdeme, hogy a század elején új szellemi reneszánsz indul el a bölcseletben. Az irodalmi részben megcsodálhatjuk Babits „csillagait“, amint egy küzdelmes, kálváriás hitben találkozik a kereszten függő Krisztussal; továbbá azt is, hogy miképpen hozza szintézisbe az ellentéteket, amikor a katolikumot, a teljességet keresi. Nem olvashatjuk meghatódás nélkül Gabriel Marcel szeretetteljes gondolkodásának filozófiáját: „Az egyenlőség egocentrikus: állítom, hogy egyenlő vagyok veled; a testvériség heterocentrikus: ha testvérem vagy, nemcsak tőlem különbözőnek ismerlek el, hanem még annak is örülök, ha különb, felsőbbrendű vagy. Számtalan ideológus tévedése ez volt: nem látták, hogy egyedül a testvériség irányul az emberi lényegre, míg az egyenlőség csak a jogokra vonatkozik.“ — Mounier hite és hősies humanizmusa után Gilbert Cesbron tanúságtételét emeli ki a szerző. Ez a rész a Teremtés dicséretével zárul, amelyben P. Szabó Weöres Sándor és Juhász Ferenc arcképéhez ad néhány jellegzetes vonást. „Az Istenbe olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nem-kívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; mindent végtelenül és kívánság nélkül szeret.“ Szabó Ferenc nemcsak őszinteségével ragad meg bennünket, hanem nyíltságával is: betekintést nyerünk egy író, teológus és szerzetes pap problémáiba. Németh József Ö meg én. Bossis Gabriella naplója I—II. A magyar fordítást átdolgozta és sajtó alá rendezte Máté János. „Eola“ könyv-, művészeti és zeneműkiadó, Bécs, 1986. 780 o. Gábriellé Bossis (1874—1950) francia színésznő lelki feljegyzései különféle fordításokban már évtizedek óta ismertek a magyar olvasók körében. Máté János most egy olyan szöveget kínál fel, amellyel az eredeti „Élő tanítás értelmét, tartalmát és mondanivalóját" akarja hitelesen közvetíteni „a magyar gondolkodásmódnak megfelelően“. Úgy gondoljuk, célját sikerült elérnie: a bensőséges párbeszédek során Jézus és partnere „magyarul“ szólalnak meg. „Az életszentség új formáira van szükség“ — hallja egyszer Gabriella az Úr szavait. Az új formák egyike kétségtelenül az a „hétköznapi misztika“, amelybe — a kegyelmi élet „normális“ kibontakozása eredményeképp — minden keresztény életnek bele kellene nőnie. Gabriella esetében ez sajátos Krisztus-misztikát, szenvedésmisztikát és — részben — a hagyományos jegyes-misztikát jelenti. Beszélgető partnere mindig Jézus, a megtestesült Ige; a konkrét élethelyzetek mindig az Üdvözítő szenvedésével való azonosulásra késztetik, a Titokzatos Testében gyötrődő Krisztus en- gesztelését, vigasztalását sürgetik. Az Úr sokszor „atyai“ Gabriellával, „kislányának, szegénykémnek“ nevezi, de megjelennek kapcsolatukban a jegyesi viszony jellemzői 88
