Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
A múlt év szeptember 30-án történt a baleset. Telefonon hívtak a főirodába, hogy vegyem föl a munkások fizetését. Felpattantam a kis motorbiciklire és egy teherautó elütött útközben. Egy egész napig eszméletlen voltam. Csak azután tudtam meg, hogy munkásaim azonnal elvittek a közelben levő nagy kórházba. Ott megállapították, hogy a bal lábam térdkalácsában a csontok eltörtek, s a lábszárcsont is megrepedt. A jobb vállam is megsérült. De a legsúlyosabb volt az agyrázkódás, amelynek hatását még érzem többé-kevésbé: szédülés, fejfájás, hallási zavar, amelynek orvoslására fülhallgatót használok. A kórházban úgy döntöttek, hogy gipszbe kell tenni a lábam. Egy hónap múlva levették a gipszet, de úgy látták, hogy operálni kell, mert a csontok nem forradtak össze. Operáció után öt acélcsavar maradt a lábamban. Üjra gipszbe tették. Hogy a csavarokat ki fogják-e venni, az kétséges. Most már tudok járni. Folytathatom a munkámat. A jó Isten kegyéből az idén 81 éves vagyok. Az említett lábtöréstöl eltekintve egészségem elég jó. Én magam már nem motorbiciklizhetek, sőt gépkocsit se vezethetek. Ha utazgatnom kell, egy munkásom vezeti a kocsit. Még mindig elég dolgom akad. A napokban is kértek, hogy menjek a hegyekbe egy apáca kolostorba, mert nincs vizük. Régen nem esett már az eső. Remélik, hogy földalatti vízforrást tudok találni és ott kutat áshatnak vagy fúrhatnak. A múltban már többször találtam ilyen földalatti folyóvizet. Betegségem miatt tavaly karácsonyra nem tudtam levelet írni. Ezt pótolva nagyon kellemes húsvéti ünnepet kívánok mindnyájuknak. Fr. Bencze István S. J. Hsinchuang, Taipei Hsien Taiwan, Republic of China + Imádkozom önökért és kérem az önök imáit is, hogy áldozatukból jó haszna legyen Isten országának Kínában. Ebben az évben két nagyobb terv került megvalósításra. Hsinchuban, a Szt. József Otthonban 70 szellemileg visszamaradt fiú számára van egy védett műhelyünk, ahol az idősebb gyermekeket nekik megfelelő munkára képezzük ki. Mivel túl szűk volt a hely, még egy emeletet húztunk rá, hogy ne legyenek annyira összeszorítva. Az anyagot nagyobb gyárakból kapjuk (pl. doboz anyagot, karácsonyfa díszeket), amit ők kézzel vagy egyszerűbb gépekkel összeállítanak. Célunk, hogy hasznos, de szép életük is legyen, hisz annyi minden kimaradt az életükből. A kapott segítséggel lassanként majd jobban berendezkedhetünk Kuanhsinben (egy félórás autóút), a Jézus Szíve Otthonban, ahol 50 szellemileg ugyancsak fogyatékos lány él. Számukra gazdasági iskolát létesítettünk. Van virág- és zöldségkertészet, varroda, állattenyésztés tejelő kecske, amit a tanulók fejnek és a tejet eladják a városban. A kezdet nagyon jó. Éppen most, amikor államilag felülvizsgálták munkánkat, eddigi megvalósításainkért külön elismerést és 200.000 itteni dollárt (kb. 5.000 US dollár) kaptunk, amit „csak a diákok és a tanítók javára“ lehet fordítani. Nagy vigasztalás volt ez a tanítóknak, akiknek százszor is újra és újra gyakorolni kell a gyerekekkel a legegyszerűbb feladatot is. De csodálatos, hogy mennyit ki lehet hozni a legtöbb fogyatékosból! Persze az ilyen iskolát mindig fejleszteni kell, ki kell cserélni a kopott anyagot, s tartani a lelket a tanítókban, hogy jó kedvvel tanítsanak. Erre kell az anyagi eszköz, meg a sok tanító fizetésére. Egy tanító csak 4—5 tanulóval foglalkozhat. Ezért olyan drága a speciális iskola. A szegény persze nem jut hozzá, ha külön nem segítik. Másutt az állam fedezi a költségeket a fogyatékosok családjai helyett. Itt a pogány kultúrában még nem jutottunk el idáig. De már figyeli az állam a missziók munkáját, és megkezdte a saját berendezéseinek a létesítését is, de még csak a kevésbé sérültekkel. Tíz évvel ezelőtt, amikor mi megkezdtük, nem volt még speciális iskol§. A mi gyermekeinket az állami iskola még ma sem veszi fel. A mi vágyunk, hogy Spjv kit se kelljen visszautasítanunk, ha nem is képes teljes összeget fizetni. A^d^veto- ségekhez mérten mindig kérünk valamit a fogyatékos gyerek családjától i'sfí'ersze ez attól függ, hogy mi is mennyi segítséget kapunk a szegény gyermekek ^z^nára.
