Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Levelesládánkból
A szeretet személytől személyhez vezet. Az első tennivaló tehát: elfogadni a másikat. Ez nem mindig könnyű. Elfogadni olyannak, amilyen. — S ha elfogadtuk, ahhoz is kell értenünk, hogy befogadjuk őt lelkünk mélyébe. Jézusban keressük az egységet, a lélekben egymásban élést. Keressük az alkalmat, hogy szívesen legyünk egymás társaságában, hogy őszintén feltárulkozzunk és a másik feltárulkozását szeretettel fogadjuk és befogadjuk. Adjuk tudtára: „Te jelentesz valamit a számomra“ és én is jelen akarok lenni a te számodra, ahogyan igényied, ahogyan igényelsz engem. Veled vagyok, érted vagyok itt, ha befogadsz, szívesen élek benned, amint te fs élheted bennem a magad életét. Ezért örömmel imádkozom veled, érted és távollétedben lelkeddel egyesülve. így leszünk egy szív és egy lélek, így növekedik bennünk a számunkra legfontosabb, a szeretet. így tölt el bennünket egyre jobban a szeretet és öröm lelke: a Szentlélek, és így kapunk szeretetben fogant erőt, részesülünk „bőséges kegyelemben“, hogy „hirdessük Isten szavát“ és „nagy erővel“ tanúsítsuk „Urunk, Jézus feltámadását“. és így, nem „rendkívüli“ kegyelmekkel és karizmákkal, hanem a mindennél „értékesebb adománnyal“, a „mindennél magasztosabb“, s ezért „rend- kívülibb" utat, a szeretet útját járva teljesedjünk ki személyes és közösségi kereszténységünkben. Moór Imre LEVELESLÁDÁNKBÓL Kérdésekre válaszolunk Mi az engesztelés? Az ember nem tudja megbántani Istent, a véges a végtelent. Akkor miért engeszteljen? Érdekes, hogy az ember körömszakadtáig védi szabadságát, sőt függetlenségét. Az ezzel járó felelősséget azonban már nem akarja vállalni. Ezért próbál menekülni a lelkiismeretében fellépő bűntudattól te, amely végső, Isten előtti felelősségének jele. Az ember nagyon te véges lény, de lelkében mégis ablak tárul fel a végtelenre: legbensőbb lényege az abszolútra vágyik, értelmével s önmagát ajándékozó képességével bizonyos fokig mindent megközelíthet. Találkozhat tehát a Végtelennel. Valóban nem bánthatja meg Istent úgy, hogy fizikailag okozzon neki fájdalmat. S lelki síkon is csak képletesen beszélhetünk fájdalomról Istennél. De az emberi szabadság rejtélyes valóságához tartozik, hogy állást foglalhat Istennel kapcsolatos viszonyában. Igennel vagy nemmel felelhet neki. S ez a nem a bűn. Az ember elfordulhat Istentől, bár evvel vesztébe rohan, mivel nem követi alapvető igényét: nem keresi az igazi Abszolútumot. Nemleges válasza, engedetlensége tükröződik bűntudatában, hiszen többé-kevésbé világosan érzi, hogy céltalanná, értelmetlenné vált az élete. S ez végtelenül komoly dolog. Ezért találkozunk minden vallásban az ún. engesztelő áldozatokkal. Saj79
