Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról

sebb igényt. A nap folyamán többször találkoztunk az étkezéseknél, s találgat­tuk, hogy miért is nem eszik húst. Szobánk éppen szemben volt az övével. Láttuk, hogy késő estig világított az íróasztal lámpája, míg csak át nem ment a hálófülkéjébe (Münsteri tartóz­kodása elején javította a Szent Tamás fordításának kefelenyomatait). Reggelen­ként mégis első volt a kápolnában, jóval a nővérek előtt. Elimádkozta az egész breviáriumot, de egyébként is jócskán időzött a kápolnában. Személyisége főként kisebb csoporban vált érezhetővé, ahol gyakran vetett közbe egy-egy találó megjegyzést. Én inkább visszahúzódó természetű voltam, s emiatt szenvedtem is. Egy alkalommal azt mondta nekem: olyan emberekre is szükség van, akik képesek másokat meghallgatni). Ez a gondolat erősen meg­vigasztalt, s később egyre inkább felfedeztem mély tartalmát. Három kis epizóddal jellemezhetném beállítottságát. Már akkor is észrevettem benne valamit abból, amit későbbi szerzetesi neve, a Keresztről nevezett Teréz kifejezett. Kreuzeswissenschaft (Kereszttudomány) c. munkájában magyarázza meg, mit is jelentett ez számára: ,Ahol valóban él a hit, ott a hitigazságok valamint Isten nagy tettei képezik az élet tartalmát. Minden egyéb kikapcsolódik és háttérbe szorul. Itt található meg a szent tár­gyilagosság: a Szentiélekből újjászületett lélek eredeti befogadó képessége találó módon és megfelelő mélységgel zárja magába azt, ami feltárult előtte. Semmiféle visszás akadály vagy merevség sincs benne, s akadálytalan, élő, mozgékony és alakulásra kész erő képesíti arra, hogy örömmel és könnyedén engedje vezettetni s kikristályosodni magában, amit befogadott. Ha ilyen módon fogadja magába a hitigazságokat a megszentelődött lélek, akkor a szentek tudománya tölti el. A kereszt titka lesz belső formája: kereszttudománnyá válik benne.' Először akkor tapasztaltam meg mindezt, amikor egy teológiai kérdéssel fordultam Stein tanárnőhöz. Ö Nagy Szent Teréz „A tökéletesség útja" c. köny­vét adta a kezembe, amelyben a „Legyen meg a te akaratod" fejezetet olvas­tam. Teljesen világossá vált előttem életfelfogása 1933-ban, amikor kezdetét vette a zsidók üldözése. Egyre komolyabban foglalkoztatták az övéire vonat­kozó gondok, gondolatok. Panaszos szót nem ejtett, de megdöbbentő volt látni hangtalan, szenvedéstől megviselt arcát. Vonásaiban valami felcsillant már a titokból, amit rendi neve később kifejezett. Meggyőződése volt, hogy a zsidók — a megkülönböztetés révén — részesed­nek Krisztus keresztjében. Szó szerint mondja: .Beszéltem az Üdvözítővel, s mondtam neki: az ő keresztjét helyezték most a zsidó népre. Legtöbbjük nem érti ezt meg, de akik megértették, azoknak készségesen kell azt magúkra váP, lalniiuk, mimdannyiunk nevében. Ezt akarom tenni én is... De^hógy miben is áll a kereszthordozás, azt még nem tudtam.' /^ Három héttel Echtbe (Hollandiába) utazása előtt írta:t,^gvalfoEíiT„önnek,^ rendi nevemet már jelöltként magammal hoztam. A kereszfe^ Isten. népénekT

Next

/
Thumbnails
Contents