Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása
hoz. ... De mégis felmerül a kérdés: sikerül ilyen sűrű hálón átszűrődnie a lényeges üzenetnek? Az apostolkodás előkészítése és segédszerveinek megszervezése elég időt és szabadságot hagy az apostolnak?“ (Méditation sur l'Église) 10. Folytatólagosság és szakítás De Lubac így folytatja a gondolatmenetet: „A gyakorlatban s gyakran öntudatlanul evangelizálásunk bizonyos immanentizmustól szenved. Az evangélium, bár megfelel az emberi szív alapvágyainak, szakítást is jelent a bűntől megsebzett természet szükségleteivel és ösztöneivel. Annyira hangsúlyozzuk az emberi szív és az evangéliumi üzenet folytonosságát, hogy kikerülhetetlen következetességgel antropológiát (embertant) csinálunk az emberré lett Isten vallásából. ... Ez az űn. immanentista irány. Nem támadja, hanem szétmálaszt- ja a hit igazságait. Azáltal akarja őket elmélyíteni, és felfedni bennük a végső igazságot, hogy belénk építi azt.“ 11. A szó teljhatalma Valószínű, hogy bizonyos neo-pelagianizmustól s az Isten mindenható szavába vetett hit hiányától szenvedünk, öntudatlanul is ránk nyomta bélyegét a pe- lagianizmus: az ember alapvetően jó és gyökerében képes jót cselekedni s másokat is erre vezetni. Nem tagadjuk a kegyelem szükségességét, de a gyakorlatban édes keveset számolunk vele. Innét az akti/vizmus és a levertség. A neopelagianista hithirdető nem tesz mást a mai emberi eltompultság, a vallási közönyösség, a civilizációnk „önkívületi“ állapota láttán, csak megduplázza erőfeszítéseit és találékonyságát, míg az át nem csap levertségbe. Egyetlen orvosság van ez ellen: fel kelt fedezni az isteni szó mindenhatóságának valóságát. „A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban“ (Mk 4,28). Isten szava saját erejéből változtatja meg a szíveket: ......akkor beszélünk evangelizálásról, amikor az Egyház magának a z általa hirdetett Isteni Üzenetnek erejével megtéríteni igyekszik az egyes embereket és az emberi közösségeket...“ (Ev. nunt. 18). Első helyen áll és nélkülözhetetlen Isten szavának hirdetése, még abban a korban is, amikor hemzsegnek a kapcsolatteremtés módjai és módszerei. „Annak ellenére, hogy a mai ember torkig van már a szavakkal, unja a beszédek hallgatását, sőt, ami még rosszabb: immunizálva van már a szavak ellen, ... ne becsüljük le az élő szó erejét, ne veszítsük el beléje vetett bizalmunkat. ... ,A hit hallásból fakad' (Rém 10,17). A hallott szó vezet a hithez“ (Ev. nunt. 42). A szentlélek sugallatától vezettetve, a szentek buzgóságától lelkesítve két, az Evagelii nuntiandiból merített idézettel zárjuk előadásunkat: „Az evangelizálás jó módszerei fontosak, — de soha, a legkiválóbb módszerek sem pótolhatják a Szentlélek csendes munkáját. Bármekkora legyen is a hithirdető tudása, mindez semmi, ha a Szentlélek nem kíséri. ... Nem ok nélkül kezdődik az evangelizáoió a Szentlélek sugallatára pünkösd hajnalán“ (75.). 31
