Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása
8. A ,,'kerigma“ és a „katekézis" helyes adagolása Mindenfelé rendkívüli erőfeszítéseket tapasztalunk a katekézis érdekében: katekétákat képzőnk, bevonjuk a szülőket, audiovizuális anyagot készítünk. Ez a kateketikai erőfeszítés még akkor is mély benyomást gyakorol a jóakaratú megfigyelőre, amikor itt-ott fogyatékosságokkal is találkozunk. Igen nehéz körülmények között nagyon szép dolgok születnek. Ne ítéljünk tehát elhamarkodottan! S mégis megkérdezhetjük: Elég-e, amit csinálunk? A lényeget adjuk-e? Mert a katekizáltak nagy részének igen gyenge vagy éppen semmilyen hite sincs. Első evangelizálásunk, a kerigma még várat magára! Jelen helyzetünkben (a plébániákon, iskolákban, munkahelyeken) kell megteremtenünk az első igehirdetés „helyeit“ és „pillanatait“. Régen az iskolai lelkigyakorlatok, a plébánia s a falusi népmissziók mozdították elő a megtérést és a visszatérést a keresztény élet gyakorlatára: ma nincs pótlásukra megfelelő keret. Papjaink és híveink egyébként sincsenek felkészítve az evangélium ilyetén hirdetésére. Új „eszközöket“ és új „helyeket“ kell tehát keresnünk s teremtenünk az első hithirdetés, a kerigma számára. Az evangelizálás új módszereire és új típusú hirdetőire van szükségünk. 9. Pál az Areopáguszon és Péter pünkösdkor Kétségtelen, hogy korunkban több útja s módja lesz az első hithirdetésnek. Lesz, aki Pál példáját követi: a helyi kultúrából és civilizációból indul ki az Areopáguszon (vö. ApCsel 17,23b-28). Ez a hosszabb út, amely több közvetítőt vesz igénybe, s távolba nyúlóbb evangéliumi előkészítést tart. Alexandriai Szent Kelemen és sokan mások követték ezt az utat, és Istennek a kultúrában megtalálható nyomaira támaszkodtak. Mások inkább Pétert utánozzák, aki kilépett az utolsó vacsora terméből, s azonnal és közvetlenül hirdette Krisztus misztériumát: „Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyiktek...“ (ApCsel 2,38-40b). Nem kellene a hithirdetőnek (anélkül, hogy elhanyagolná a „közvetített“ és progresszív hithirdetést, a pedagógia és a kapcsolatteremtés technikáját, az emberi bölcsesség eszközeit) komolyan megfontolnia Szent Pál mondását? „Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten tanúságtételét, ... hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja“ (TKor 2,1-5). Henri de Lubac találó sorokat írt arról, hogy az evangéliumi üzenetet előkészítő szavaink a végtelenségig nyúlhatnak: „Olyan hálót szövünk, amelyikbe belegabalyodik saját buzgóságunk. ... Sokféle szervet kell megteremtenünk, azután fenntartanunk; mindeniket egy szükséglet váltotta ki. ... Figyelembe kell venni a különböző mentalitásokat: egyesek maradiak, mások előítélettel telítettek. ... Semmit elhamarkodni vagy kioltani nem szabad. ... Mindent az evangéliumért teszünk, ,hogy mindenkit üdvözítsek' (1Kor 9,22). ... Egyébként az „angeíizmusba" esünk, amely sohasem teljesen hűséges az Evangélium30