Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia) - Levelek a missziókból

Főképpen 5 célt kívánok megvalósítani az alatt a 7—8 év alatt, amíg egy plébánia vezetésével megbíz a Gondviselés: missziós nővéreket telepíteni a helységébe: előmozdítani a papi és szerzetesi hivatásokat: lakásokat építeni a szegényeknek: misz- sziós központokat szervezni a plébánia területén, valamint lehetőséget biztosítani arra, hogy újabb nővér csoportok jöhessenek. így utódom — jelen esetben. Dacílio atya, egy fiatal brazil világi pap — könnyebben folytathatja a missziós munkát.

Eddigi munkahelyem három helységre: Tremedal, Piripá és Cordeiros terjedt ki. 1978 és 1986 között, csaknem 4.000 négyzetkilométeren 54.000 ember lelki gondozása volt a feladatom. 1981-ben négy szerzetesnóvér költözött körünkbe. Ma már ellátják mind a három plébániát, mindegyiken áll egy nővérotthon és leíkigyakorlatos ház. — 1982 és 1984 között három redemptorista atya tartott népmissziót, összesen 52 napon keresztül. Püspökünk, Dom Alberto pedig 17 napon szolgáltatta ki a bérmálás szentségét számtalan kis kápolnánkban és missziós stációnkon.

1986 októberében igen szomorúan vették tudomásul eddigi híveim, hogy önkéntesen lemondok a három plébániáról és másik három állomás ellátását vállalom. Az ilyen változás azonban sok kegyelem forrása is: 1) A hívek láthatják, hogy a misszionárius nem magának, hanem Krisztusnak akarta megnyerni őket. „Még nevemet is elfelejthetik .. .“ és „Neki kell növekednie, nekem kisebbednem“ (Jn 3,30) — mondottam nekik, Keresztelő Szent Jánosra emlékeztetve, búcsúbeszédemben. 2) Új missziós állomás vállalása jó alkalom a papnak arra, hogy gyakorolhassa a szegénységet és önzetlenséget. 8 év folyamán otthoniasabb és kényelmesebb környezet alakul ki még a legkeményebb állomásokon is. Minderről szabadon lemondani és új életet kezdeni ott, ahol takarékoskodni kell minden csepp vízzel is, s ahol nincs plébániaépület sem, ezer alkalmat nyújthat a jelige hűséges megvalósítására: Pro Te, Christel (Mindent érted, Jézus szentséges Szíve.) 3) A hitből vállalt engedelmesség megnyugtató biztonságot kölcsönöz, hogy a misszionárius nem a saját, hanem Isten akaratát keresi, amikor a püspök felszólításának eleget tesz. — S a püspök, az apostolutód most három olyan új állomáshelyet bíz rám, amelyiknek eddig még soha sem volt saját és állandó papja. „De a te szavadra, kivetem a hálót“ (Lk 5,5). Az isteni Mester pedig megígéri: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel“ (uo. 10).

Milyen az új helyem három állomása?

„Presidente Janio Quadros“ az elsőnek a neve, s a legelhanyagoltabb helységnek tekintik a környéken. 4 évvel ezelőtt a nép saját elhatározásából kápolnát kezdett építeni. Közben polgármester-választás volt, s a lakosságban olyan ellentétek léptek föl, hogy — püspök atyánk körlevele szerint — „Csak egy misszionárius lehet még arra képes, hogy újra egységet teremtsen a veszekedő emberek között“.

1986. október 31. óta lakom a még épülőben levő templom sekrestyéjében. A templomhajó felét még építési anyag, cementzsákok, deszkák foglalják el, de elöl már ünnepelheti a szentmisét Krisztus kicsiny nyája. Mindhárom állomáson messzefekvő tavakból pléhkannákban kell hozni a fejünkön a vizet. A tavakban kígyók és békák is fürödnek, a 20 literes pléhkannák tartalmát pedig a tetőre helyezett víztartályokba kell tölteni. Az ember megtanulja, hogy minden csöppel takarékoskodjék. A mosdóvizet felhasználja a kert öntözésére és a WC-re.

Eddigi plébániámon ottlétem végén már volt folyóvizem, s így napjában néha 7-szer is tusolhattam a trópusi melegben. Most talán majd hetente csak egyszer lesz alkalom a fürdésre. Ennek ellenére boldog vagyok. Jót tesz, ha ilyen egyszerű áldozatot hozhatunk Krisztus egyházáért, a ránk bízott nyájért.

„Maetinga“ pár éve még jelentéktelen falu volt, de annyira felduzzadt, hogy 1984- ben várossá léptették elő, a „főtemplom“ azonban inkább pajtához hasonlít. A sekrestye fölé mennyezetet kellett húzni, hogy a veszedelmes „borbélybogarak“ ne zavarják a misszionárius álmát.

„Aracatu“ két órányira fekszik Janio Quadros-tól. Tiszteletre méltó szomszédom, a 72 éves Antonio Fagundes atya 40 éven keresztül hűségesen eljött ebbe a kis hely91