Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - Húsvéti gondolatok (Németh József)

s átváltoztatják az evilági társadalmi életet is. Lehetetlen hirini a feltámadásban és az örök életben anélkül, hogy ne dolgoznánk a földi életlehetőségek gyarapításán, növelésén. Lehetetlen a halálon való győzelemben hinni anélkül, hogy ne küzdenénk a halál hatalmaskodása ellen. Aki hisz a feltámadásban, az nem békülhet ki a halál uralmával.

A költők, mint igazi látnokok a hittudósoknál is világosabban írták meg a feltámadás közösségi és társadalmi következményeit. „Egyes uraknak nagyon is tetszene, ha a halállal minden el lenne intézve, és az urak urasága, a szolgák szolgasága egyszer s mindenkorra végleges megerősítést nyerne. Egyes uraknak nagyon 'is tetszene, ha az örökkévalóságban az urak a drága magán- sírokban maradnának, a szolgák pedig az olcsó tömegsírokban. De lesz még feltámadás! Egészen másképp, mint mi gondoltuk! Lesz még feltámadás, mely Isten felkelése lesz az uraságok ellen és a minden uraságok ura: a halál ellen“ (Kurt Marti).

Képviselem a feltámadás reménységét a környezetemben? Részt veszek-e a „minden uraságok ura“, a halál elleni küzdelemben, vagy elcsüggedek, beletörődöm és megadom magam előtte? A világ útjai között meg kell találnom azt az „emmauszi“ utat, melyen kérdezve, vitatkozva, belső tűztől égve, de együtt megyek a feltámadt Krisztussal. Nem engedelmeskedhetem tehát vakon a halálba vezető hajlamaimnak: keresnem kell az új élet lehetőségeit azzal, aki „vándorlásom társa lett“. A vak éjszakákban: betegségben, vereségben, árulásban, minden sorscsapásban kémlelnem kell a feltámadás hajnalának sugarait. Ha nem sikerülnek jóakaraté kísérleteim, ne törjön le a kajánok kacaja! Az apostolok húsvéti tapasztalatára támaszkodva tudnom kell, hogy az én életemben is elkezdődött már a feltámadt Krisztus örök napja, melyet semmiféle hatalmasság és erő sem tarthat többé vissza.

2. A teológiában nagyon sokáig nem méltatták kenőképpen a feltámadás kihatásait a személyes és a társadalmi életre. A keresztút Jézus sírbatételé- vel végződött. Jézus keresztáldozatának tragikus nagysága szemmel látható, tagadhatatlan volt. Rudolf Bultmann ezért tette föl a szuggesztív kérdést: „Szólhatunk Jézus feltámadásáról másképp mint a kereszt jelentőségének beszédes kifejezéséről?“ S azonnal le is vonta a következtetést: „A feltámadásban való hit nem más, mint hit a keresztben mint az üdvösség eseményében.“ A feltámadás nem pusztán történelmi esemény. Mint történelmi esemény egyedül az apostolok húsvéti hite konstatálható és bizonyítható.“

A gyermekdeden hívó protestáns Karl Barth azonban hangsúlyozza Busmannal szemben: „A feltámadást sosem lehet megérteni a hitből kiindulva, ellenkezőleg: a hitet érthetjük és okolhatjuk meg Krisztus feltámadásából. Mert Jézus feltámadása olyan, mint a „győzelmi jelentés egy megnyert háborúról. Vége van a háborúnak akkor is, ha talán itt-ott lövöldöznek még egyes csapattestek, mert nem jutott el hozzájuk a teljes kapitulációról szóló parancs ... A réginek vége van, íme, minden újjá lett“ (Dogmatik im Grundriss, 143 o.).

78