Szolgálat 73. (1987)
Az egyház szava - Aranyszájú Szent János a világiak felelősségéről
Láttuk Assisiben az egységet, amely abból a tényből fakad, hogy minden férfi és nő képes imádkozni, vagyis alávetni magát teljesen Istennek és szegénynek ismeri el magát öelőtte. Az ima egyik eszköz, hogy megvalósítsuk Isten tervét az emberek között (vö. Ad gentes 3). így nyilvánvalóvá vált, hogy a világ nem adhatja a békét (vö. Jn 14,27), hanem az Isten ajándéka, és hogy Tőle kell kérnünk mindenki imája révén.“ (...) A befejező 12. és 13. pontok közvetlenül a hallgatókhoz, a bíborosokhoz és a Római Kúria tagjaihoz szóltak. A Pápa ismét emlékeztetett arra, hogy Krisztus bizonyos módon minden emberrel egyesült, amikor megtestesült. Az Egyháznak, az üdvösség egyetemes szentségének küldetéséhez tartozik, hogy — Assisi szellemében — az egység és a béke szolgálója legyen a világban. (Sz. F.) ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS A VILÁGIAK FELELŐSSÉGÉRŐL A keresztény ókor legkiválóbb szónokának beszédei, szentírásmagyará- zatai a hívek életéről is reális képet nyújtanak; tulajdonképpen tükrök, amelyekben láthatjuk kora laikusainak életét és keresztényi feladatait. Ezekből válogattunk ki néhány szemelvényt. A keresztény méltósága a Krisztussal való bensőséges egységből ered: „Krisztusra mint alapra építsünk. Úgy kapcsolódjunk hozzá, mint a szőlő- vessző a szőlőhöz, ne álljon semmi Krisztus és közénk, mert abban a pillanatban, ha a legkisebb szakadás is fellépne viszonyunkban, elveszünk. ... Mi nemcsak kapcsolódunk Krisztushoz: egységben vagyunk vele, s a legkisebb távolság is a halálunkat jelenti. írva van ugyanis: „Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled“ (Zs 73,27). Forrjunk tehát egybe vele, mégpedig tetteink által, mert ó mondja: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem“ (Jn 14,21). Ö a fej, mi a test; lehet üres tér a fej és a test között? Ő az alap, mi az építmény; ő a szőlőtő, mi a szőlővesszők; ő a férj, mi a feleség; ő a pásztor, mi a nyáj, ö az út, mi az utasok; mi vagyunk a templom, ő lakik bennünk; ő az idősebb testvér, mi a fiatalabbak; ö az örökös, mi a társörökösök; ő az élet, mi az élők; ő a feltámadás, mi a feltámasztottak; ő a fény, mi a megvilágítottak. — Mindez a vele való egységről beszél, mindez jelzi, hogy nem lehet a legkisebb űr sem Krisztus és mi közöttünk. Aki a legcsekélyebb módon is eltávolodik tőle, az látni fogja, hogy a szakadék növekszik, és végül teljesen leválik. A te9t tönkremegy, bármilyen finoman is vágja át a kard. S a vékony repedések nem vezetnek-e az épület összeomlásához? Ha kicsit is bevágjuk az ágat, elszárad az. Az a kis vágás a minden. Amikor tehát kisebb vétket követtünk el, amikor kicsit voltunk csak hanyagok, ne tekintsük azt csekélységnek, különben naggyá fejlődik" (Homiiia 8,4 in 1Cor.). 67
