Szolgálat 72. (1986)

Könyvszemle - Gisbert Greshake: Pap vagy mindörökké (Teleki Béla)

Gisbert Greshake: Pap vagy mindörökké. Szent István Társulat, Budapest, 1985. 204 o.

„Krisztus papja“ vagy az „Egyház papja“ állítja a viták pergőtüzébe számos szerző a papi hivatás kérdését. Könyvünk a „papi hivatal“ szentháromsági értelmezésével próbál hidat építeni a végletek közé.

Egyesek ismét belevesznek a teológiai fejtegetésekbe, mások pedig a gyakorlat mezején tallózgatnak. Szerzőnk egymás mellé állítja az elméletet és a gyakorlatot. Ezért az első részben bemutatja a papi hivatal teológiai távlatait, majd a második részt a papi lelkiség kérdéseinek szenteli.

Az I. rész I. fejezetében felmerül a kérdés: „Hivatal“ vagy „szolgálat“ a papi tevékenység? Válságban van valóban a papi hivatal? Vagy a válságnak nevezett jelenségek a papi életforma velejárói? — Bizonyos, hogy nyugati kultúránkban egyre érezhetőbb a paphiány. Ipari társadalmunk annyira elviiágiasodott, hogy elmosódott a pap pozitív társadalmi képe. Sőt, a laikus szolgálat kiemelésével, a zsinati papkép is bizonytalan vonásakat mutat. Keresnünk kell tehát: Tulajdonképpen mi a papság lényege és központi vonása, sajátságos küldetése és feladata (18. o.j?

A középkor és a Tridenti Zsinat papképe erősen hierarchikus és kultikus: A pap „Isten helyettese“, „a szentségek embere“, mint „elkülönített szent különbözik a laikusoktól“ (20. o.j. Ezzel szemben a II. Vatikáni Zsinat szemlélete más: Isten „egyetlen népéről“ beszél, amely „kitart az imádságban“ és „mindenütt a földön tanúságot tesz Krisztusról“. De a Zsinat utáni teológia keresi az egyházi hivatal megkülönböztető jegyét, amikor azt állítja, hogy „egyféle karizma“. Különleges jellemzője „a közösség vezetése“, „egységbe foglalja, koordinálja és ösztönzi" a közösség többi karizmáit (23. o.). Eszerint a papság elsődlegesen egyházi hivatal lenne és csak annyiban Krisztus hivatala, amennyiben Krisztus az Egyház feje. így ez a nézet nem kimerítő. Ugyanis „Krisztus maga foglal le egy embert és arra képesíti (papszentelés), hogy az Egyházban az Ö (Krisztus) valóságát képviselje — az igében, a szentségi ünneplésben és a vezetés szolgálatában“ (29. o.). Ilyen értelemben a papi hivatal több mint egyik egyházi karizma, mert magát Krisztust, az Egyház alapját jeleníti meg; túlmutat önmagán,„Krisztusra, valamint a másokért tett szolgálatra vonatkozik“ (31. o.).

A II. fejezet ezt a papi hivatalt alapozza meg krisztológiailag Pál szavaival: „Küldöttek vagyunk Krisztus helyében! Isten maga int benneteket általunk“ (2Kor 5,20). Papi hivatalát tehát, Krisztus „külön megbízatása alapján, mint közreműködő .képviselője', sőt (szentségi) .helytartója' gyakorolja“ (39. o.) az Apostol. „Szolgáló tekintélyével“ (42. o.) a közösség fölött áll. „Krisztusi hivatása" révén illeszkedik be az egyházi közösségbe (41. o.).

Péter apostol beszél a hívek „királyi papságáról" (1 Pét 2,9) s nyomában a II. Vatikáni Zsinat (PO 2, LG 31), de ez nem jelentheti a papi hivatal beszűkítését vagy kizárását. „A hívők közös papsága és a külön papi hivatal egészen más síkon mozog. Az egyik a megkeresztelt ember papi élete Krisztussal, a másik pedig Krisztus papi közvetítő voltának fogható megjelenési módja“ (52. o.). A különbség nem fejezhető ki a „több" vagy „kevesebb" jelzővel, hanem „lényegi jellegű“, azaz: a „hivatalos és laikus papság közötti különbségtétel elsődlegesen nem joghatósági, hanem szentségi jellegű“ (73. o.).

Szerzőnk a papi hivatalt a Szentháromság dimenziójából értelmezi a Ili. fejezetben. Krisztus az Atyától jön hozzánk és magával visz bennünket az Atyához. Ugyancsak így küldi az Atya és a Fiú a Szentleiket, hogy bevonjon minden teremtményt a Szent- háromság egységébe (86. o.). Ez a küldetés jellemzője a papi hivatalnak.

A II. rész három fejezete mutatja be a papi lelkiséget. „Minthogy a pap a Szentírás és szenthagyomány szerint Jézus Krisztus képviselője, helyettese, s megjelenési formája, és minthogy hivatala az Egyház Urától kapott különleges küldetésen alapul, az egyházi hivatal viselőjének Jézus Krisztusról kell mértéket vennie és tőle kell tájékozódást kapnia“ (105. o.). Lelkisége, életszentsége tehát mások életreszóló szolgá88