Szolgálat 72. (1986)
Könyvszemle - Karl Rahner: Politische Dimensionen des Christentums (András Imre)
KÖNYVSZEMLE Karl Rahner: Politische Dimensionen des Christentums (A kereszténység politikai dimenziói). Kösel, München 1986. 232 o. Az 1984. március 30-án elhunyt szerző „meg volt győződve arról, hogy a hit csak ott termi meg a szeretet gyümölcseit, (Jézus szavával élve: Isten igazi imádása ott történik) ahol a keresztények felfogják hitük politikai dimenzióját és teljesítik az ebből adódó konkrét feladatot“ — állapítja meg a közéleti írásait kiválogató és sajtó alá rendező barátja, Herbert Vorgrimmler, münsteri teológiai tanár. A konkrét valóságban gondolkodó Rahner minden alkalmat megragadott, hogy a szellemi élet legkülönfélébb irányzataival s azok képviselőivel eszmecserébe bocsátkozzon, ő az egyik jelentős alakja a keresztények és a marxisták között kezdeményezett párbeszédnek. A felszabadítás teológiája körüli vitában védelmére kelt veszélyeztetett barátjának, Gustavo Gutiérreznek. Az „anonim keresztényről“ alkotott teológiai véleménye szolid alapot állított az igazi humanizmust kereső nemhívőkkel való kapcsolatnak. Az Isten és az emberszeretet szétválaszthatatlan egységét hangsúlyozva teológiailag is alátámasztotta a keresztény ember hit által inspirált politikai tevékenységét. A gyűjteményes kötet hét címszó alatt 71 szemelvényt közöl interjúiból, írásaiból, amelyek 1959 után keletkeztek. „ A konfliktustól a humanizmusok dialógusáig“ című fejezet tíz szemelvénye az abszolút igénnyel fellépő s ezért Rahner szerint embertelen humanizmust és a mindennapi humanizmust állítja szembe egymással, játékszabályokat sorakoztatva fel a dialógus megkönnyítésére. Szabadság és tolerancia elválaszt- hatatlán egymástól, ezek pedig csak a megváltást valló keresztény tanítás alapján valósíthatók meg. „A keresztények politikai elkötelezettségével“ foglalkozó szemelvények rámutatnak arra, hogy Isten „politikai tényző“ is. A keresztények életében egyaránt érvényesülnek a „misztikus“ és a „politikai“ vonások. Prófétai küldetésükre a mai világban is szükség van. Az evilágiakba bezárkózó nyárspolígár-mentalitás korunk veszélyes eretneksége. Az egyháznak el kell viselnie türelemmel a különféle véleményeket, új helyzetekre új modelleket kell kialakítania, kilépve a hagyományos keresztény hívők problémát nem ismerő világából és mentalitásából. A „Távol Istentől, avagy: lehet-e Auschwitz után még Istenben hinni“ fejezet szemelvényei az ateisták, „anonim keresztények“, haláltáborok borzalmait átélt áldozatok kérdéseit fogalmazza meg és keresi azokra a keresztény választ. A „Keresztény békemunka" szemelvényei az atomháború keresztény megítélését, köztük az amerikai püspökök híres állásfoglalását tárgyalja. Foglalkozik a fegyverkereskedelem kérdésével, a jövőkutatással, az erőszak alkalmazásának elkerülésével, a fegyveres szolgálat megtagadásának kérdésével. A keresztények kivonulása a politikából kereszténytelen és erkölcstelen. Majd a „Teológia és forradalom: a marxismus- sal való dialógus“ fejezet szemelvényei elsősorban a forradalom kérdését vizsgálják: a világ átalakítása a keresztény szemével nézve. Szóba jön a hatalom, az erőszak, az elidegenedés, a világ átalakíthatósága és más hasonló kérdések. „A felszabadítás teológiája“ című fejezet szemelvényeivel Rahner konkrét példán mutatja be, hogyan indíthatja a hit a keresztény embert arra, hogy a világ dolgaival törődjön. „A mindennapi élet politikai dimenziója“ időszerű témákkal foglalkozik: szabadidő, a nő az egyházban, szexualitás, örömmel tölthet el bennünket, magyar olvasókat, hogy az előadás, amelyet Rahner az 1984-es budapesti keresztény-marxista szimpóziumon tartott, az egész rahneri politikai- teológiai életmű foglalatává vált. Ebben a kötetben került először közlésre „A keresztény politikai hagyaték“ című fejezetben. András Imre 86
