Szolgálat 72. (1986)
Eszmék és események - Levelesládánkból
jezése után ő is lelkipásztori asszisztensként szeretne dolgozni és szolgálni“, vallott a hivatásról a megkérdezett vezetőségi tag. A szentmisék előkészítése (liturgia-kör) ugyancsak a plébános vezetésével történik, ilyenkor hallatlan erőforrásokra bukkanunk a Szentírás és az evangéliumi szakaszok elemzésével és átelmélkedésével. „Végül örvendetes az is — zárta le gondolatsorát M. Morgenbesser — hogy személyes problémáinkkal is bizalommal fordulhatunk plébánosunkhoz.“ Amikor ót hallom, arra gondolok, hogy igenis él az egyház, s élni is fog, csak engedjünk cselekvési teret benne minél több örömteli embernek. Hangyamunka Reálisan térképeztük fel működési lehetőségeinket, s ennek megfelelően osztottuk be a munkaköröket. Részben ezzel magyarázható, hogy mindegyikünk eredményesen dolgozik saját működési területén. Természetesen segítünk egymásnak mindenben, hiszen olyan az életünk, mint egy családé: teljes odaadással egymásért. Az a csodálatos, hogy egymáshoz is bizalommal fordulhatunk mindenkor és bármilyen problémával. Az egyházközség élete hangyamunkát igényel: aprólékos, szívós munkát, amely — ha késve is — de eredménnyel jár. Amit elkezdtünk, szeretnénk véghez is vinni, s a „feladni“ szót töröltük a szótárunkból. A lakótelep kilencezer emberéből 600-800-at már áthatott a „lelkes öröm“. S ami a legnagyobb örömmel tölt el: egyházközségünknek majdnem fele fiatalokból áll (7—20 év között). Az eredmény azt bizonyítja, hogy a munka oroszlánrészét helyes volt lelkipásztori kisegítőkre bízni. S talán még egy titka van eredményeinknek: a négy kisegítő közül három — nő! Az egyházközség jelenleg az egész lakótelep egészséges kovásza. így csak idő kérdése, hogy ez az egészséges egyházi közösség mikor állapítja meg: „Kicsi nekünk ez a templom, építsünk nagyobbat! S hozzá a második, még nagyobb plébániaközpontot...“ Papp György LEVELESLÁDÁNKBÓL Négy és fél évig a Vila Anastáció (Säo Paulo) plébánia pasztorációs munkáját láttam el. Visszagondolva szülőfalumra, látom mennyivel családiasabb és éppen ezért hatékonyabb, gyümölcsözőbb lehetett akkor a magyar falu plébánosának az élete. Gyakran egy plébános 30—40 évig is megmaradt hívei között. A falu lakosságának nagy részét ő eskette, keresztelte, formálta lelkileg, erkölcsi életében. Mindenkit gyermekének, testvérének, barátjának tekinthetett. Itt Brazíliában egy plébános élete egészen más. Vegyük csak a Vila Anastáció plébániát. Otthoni, magyar stílusban indult. Az egész emigrált magyarság papja körül tömörült. A jó Szelecz Arnold atya, Szent Pál apostol szavait idézve, mindenkinek mindene lett. , Régen a legtöbb ember, aki egyik faluban vagy városban megszületett, ott is élte le az életét. Säo Paulo a világ második leggyorsabban fejlődő városa. Vagyis rengeteg ember özönlik be az ország különböző részéről. Részesedni akarnak Säo Paulo fejlett ipara és kereskedelme által nyújtott magasabb életszínvonal „áldásaiban“. A város 80
