Szolgálat 72. (1986)

Eszmék és események - Köztük lesz hajlékom - Karácsonyi gondolatok (Németh József)

Istent, aki szereti Jézust, az Isten Szavát. Nincs szeretet és együttlakás a tanítás megtartása nélkül.

A próféta következő szavai újabb feszültségre hívják fel figyelmünket: „És én az ő Istenük leszek.“ Ma sokak számára az „Isten“ szó elveszítette tartalmát, értelmét. Annyi minden tapad ehhez a kifejezéshez, hogy csak hosszú fejtegetéssel lehet megmagyarázni. De a jelenkor emberének nem hosszú fejtegetésre van szüksége; ő „kézzelfoghatóan“ akarja megtapasztalni azt a valóságot, amelyet ezzel a szóval jelzünk. A próféta azáltal akarja közelebb hozni, hogy Istent „mienknek“ nevezi és mutatja. S Isten Jézus születésével igazolja, mennyire a mienk, hisz emberré lett. Ha Jézust megismerjük, valóban „kézzelfoghatóan“ tapasztaljuk meg az Istent. így akar ő a mi Istenünk lenni. Luther ezt így fejezte ki: „Ha valaki egyszer azt mondaná, hogy Isten a felhők felett van, akkor tudd meg, hogy az ilyen ember ördög, mert a te Istened a jászolban fekszik, a te Istened a kereszten függ.“ Isten Jézusban lett a mi Istenünk.

3. A próféta záró szavaiban kijelenti: Ha Isten a mienk, mi az ő népe leszünk — az ő népéhez tartozunk. Ha mienk az Isten, akkor mienk az öröm, az igazi Boldogság: lelkünk túlcsordul, mert birtokolja azt, aki egyedül s maradéktalanul képes betölteni. Ezért kezdik az angyalok szózatukat az öröm hirdetésével: „Nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Gr, Dávid városában.“ Karácsony éjszakája az öröm ünnepe. Hirdeti azt, hogy nem vagyok, nem vagyunk egyedül. Itt van köztünk az, aki megmenti életünket. Lehet ennél nagyobb okunk az örömre?

Karácsony előtt sokan töprengenek azon, hogyan is szerezhetnének örömöt szeretteiknek. A megoldást legtöbbször abban látjuk, hogy valamivel megajándékozzuk őket. Az ünnep kiváló alkalomnak látszik arra, hogy olyasmivel lepjük meg kedveseinket, amit saját erejükből nem tudnak, nem képesek megszerezni. Ez az önmagában szép szokás azonban sokak számára nyomasztó érzés forrása. Kötelességüknek tartják viszonozni az ajándékot, de erre nincs erejük, lehetőségük. Karácsony minden vágyunkat betöltő ajándékkal halmoz el minket: Isten határtalan és visszavonhatatlan szeretetének jelét, Fiát adja nekünk. Aki ezt a szeretetet befogadja, az nem kényszeredett kötelességérzetből, hanem önfeledt szeretetböl adja önmagát a Gyermekben köztünk lakó Istennek. Teljes szívvel csatlakozik hozzá; örömmel lesz népévé. A valódi öröm nem nyom el, hanem felszabadít.

Néha a legcsodálatosabb emberi ajándék, az újszülött gyermek is jelenthet a szülők számára nyomasztó gondot, feladatot. Kötelességük ápolni, gondozni, fölnevelni. Alapjában véve azonban csakis az öröm és a boldogság érzése uralkodhat el szívükben, s még az érzéketlen és tapintatlan emberek is ellágyulnak, s szinte maguk is gógicsélő tehetetlen lényekké válnak, amikor karjaikba vesznek egy csecsemőt. Szívük kitárul, hisz a kicsi nem faggatja őket teljesítményeik felől, nem kérdezősködik problémáikról, nem kell megmutatni neki sem adóslevelüket sem betétkönyvüket. Gyengesége, mosolya,

70