Szolgálat 72. (1986)

A hívő emberképe

A HÍVŐ EMBERKÉPE

Minden személynek feleletet kell adnia három alapvető kérdésre élete folyamán: Mit gondol Istenről, a világról és az emberről. A három szorosan összefügg mind a lét mind pedig a megismerés síkján, bár egymástól különböznek és viszonyuk sem egyértelmű. Az emberiség történelmében az egyik világnézet éppen abban tér el a másiktól, hogy elfogadja-e valóságnak mindhármat, összhangba képes-e hozni őket és milyen súlyt fektet mindegyikre. Elég csak emlékeznünk az élvezethajhászó, epikureus és a náci felfogásra. Mindkettőnek a középpontjában az ember áll, de az önzés illetve a vér és faj szélsőséges egyoldalúságában. Nemcsak hogy Istennek nem jut hely benne, hanem pusztulniuk kell mindazoknak, akik nem férnek bele torz kategóriáikba.

A kereszténység harmonikus és hierarchikus értékrendszerbe fogja össze mindhármat. Jelen számunk a kinyilatkoztatás embertanának, az „isteni antropológiának“ főbb tételeit állítja szemünk elé.

A Biblia szinte minden lapja új és új szempontot tár az olvasó elé az emberek Istenhez, a világhoz és egymáshoz való viszonyáról. A „por és hamu“ mellett felcsendül a zsoltáros szava: „Te csaknem egyenlővé tetted istenekkel..., odavetettél mindent lábai elé“ (Zsolt 8,6-7). A teremtés történetében „az ember egyszerre magasztos és aljas lénynek látszik“ — foglalja össze Farkasfalvy Dénes tanulmányában. De hozzáfűzi, hogy a feltámadás vasárnapján, „a nyolcadik napon Isten új embert alkotott. Saját Fiának testéből hívta új életre az emberiséget.“ A hívő emberképe tehát elsősorban nem bölcseleti, saját eszével kigondolt elemekre épül, hanem maga Isten rejtett bele isteni távlatokat.

Jézussal kapcsolatban legtöbb hívőt az a kérdés foglalkoztatja, hogy igaz Isten és igaz ember volt-e valóban. Pedig legalább épp olyan fontos meggondolni, hogy mit hirdetett Jézus az emberről. Ezen a kevésbé járt úton kísér el minket Vass György. Az első következtetés talán meglephet: „Számára az ember a saját nyomorúságában fetrengö felebarát.“ S Jézus mégis „sokat vár ettől az embertől. Emberideálját a test és vér számára elérhetetlen tökéletességben látja“. Keresztjének és feltámadásának titkában sejthetjük meg, hogy ki is az ember Jézusnak.

Korunk egyik jelszava az ember méltósága és az emberi jogok. Ténylegesen azonban az emberek millióit alázzák meg napjainkban is. II. János Pál a keresztény emberképből indul ki, amikor apostoli útjain világszerte szószólója az ember igazi méltóságának, s védelmezni akarja az „embertelen humanizmusokkal“ szemben. Mihályi Gilbert a pápa idevágó tanításának kulcsfogalmaira emlékeztet.

3