Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Vass György: Az ember Jézus szemében

Jézus így viszonyul az emberhez. Hozzáállásából nem tudunk kiolvasni egy részletesen átgondolt embertant. Bölcseletileg nem határozza meg az ember mibenlétét, testének és lelkének egybefonódását. De ha mégis keresnénk valami hasonlót, akkor azt mondhatnók, hogy számára az embert életének szituációja határozza meg. Ez a szituáció az emberi nyomorúság szövedékébe fonódik, de önmagában hordja a boldogság csíráit. Éppen az elismert és belátott nyomorúságban tárul fel előtte a gyógyulás, a bűnbocsánat lehetősége, ami belevonja abba a mennyei boldogságba, amit az Atya érzett az önmagát hontalanságra ítélő és gyökerét vesztett fia hazatértén. Jézus az ilyen emberrel úgy áll szemben, mint az irgalmas szamaritánus Lukács példabeszédében. Nincs különbség ember és ember között, az emberi nyomorúság szituációja mindenkire érvényes. De van különbség azok között, akik elmennek mellettünk kifosztottságunkban a Jerikóba vezető úton. Jézus nem megy el mellettünk. Megesik rajtunk a szíve, olajat és bort önt sebeinkre, bekötözi azokat, elvisz magával, gondunkat viseli, ápoltat. Számára az ember a maga nyomorúságában fetrengő felebarát.

De ne gondoljuk, hogy ezzel kimerítettük Jézus emberképét. Mert a fent jellemzett emberfelfogás csak akkor nincs kitéve a szinte fennhéjázó leereszkedés vádjának, ha Jézus emberszemléletében nemcsak a nyomorultat és segítségre szorulót fedezi fel bennünk, hanem azt a valakit is, aki képes úgy viselkedni, mint ahogy Ö tette. Ne feledjük el, hogy az irgalmas szamaritánus példabeszédét egy fontos kérdés vezeti be. „Kit tekintsek embertársamnak?“ (Lk 10,29). A felebarát fogalmát tárja elénk az irgalmas szamaritánus alakja is. És amikor az írástudó elismeri, hogy a szamaritánus volt az igazi felebarát, Jézus minden megjegyzés nélkül ezt ajánlja neki: „Menj és tégy te is hasonlóképpen!“ Hogyan várhatja el Jézus a lényegében nyomorult embertől, hogy úgy viselkedjen, mint Ö maga? Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk, hogy elsősorban mit is várt el Jézus ettől a nyomorult embertől. Más szóval: mi volt Jézus emberideálja? 2

2. Jézus és a jövő embere: az ,emberideál‘

Ahogy már jeleztük, minden ember függ társadalmi környezetétől és történelmi szituációjától. És mégis abban a mértékben lesz szabad, amennyiben ezekkel szemben állást foglal.

Eddigi fejtegetésünkből megállapíthatjuk, hogy a Jézus viselkedéséből kialakuló emberkép igen sok szempontból megegyezik az Ószövetségével. Valódi új boldogságszemlélet jeleit a hegyibeszéd bevezető mondataiban fedezünk fel. Talán ezen a ponton töri át Jézus az alapjában véve zsidó ember- felfogást, itt lép túl társadalmának történelmi keretein. Már ezekben a boldogságokban felfedezzük Jézus emberideálját: a szegényt, az üldözöttet, a beteget, aki vele találkozik. '

2

17