Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Vass György: Az ember Jézus szemében

dicsérete Jahvéról: „Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától“ (Zs 72,12-14).

De vajon következtethetünk-e ebből a küldetés-tudatból, hogy Jézus az embert valóban pusztán mint hontalant, szegényt, elnyomottat látta? Ha csak az Ószövetség igéit vesszük támpontul, aligha. Az akkori zsidók ugyanis azt a messiást várták, aki megsemmisíti az emberi nyomorúságnak forrásait és a jövőben boldogságot ígér a megváltottaknak. Jézus másképp értelmezi a várt messiásnak embert célzó programját. Ha a hegyi beszéd első kitételeit figyelmesen olvassuk, más kép tárul elénk. Jézus éppen az életnek ezen negatívumaiban látja meg azt az embert, akiihez küldetésében viszonyul. Boldogok vagytok ti szegények ... boldogok vagytok, hogy most éheztek ... boldogok vagytok, hogy sírtok... boldogok vagytok, hogy most gyűlölnek titeket az emberek, ahogy Lukács 6. fejezetében olvassuk.

Ez az emberről alkotott felfogás két pontban különbözik az Ószövetség messiási programjától. Elsősorban Jézus szavai nemcsak az emberiség egyes csoportjait veszik célba, hanem mindenkit: az embert, mint embert. Ezért nevezi a szegényeket, szomorkodókat, üldözötteket stb. baldogoknak, áldottak- nak és illeti hármas jajjal Lukács szerint a jóllakottakat, a nevetőket és a körüludvaroltakat. Az első csoport Jézus szemében az az ember, aki életének nyomorúságában hordozza a boldogság áldott csíráit.

Másodszor azonban az is kitömik a szövegből, hogy ez a boldogság nemcsak az eljövendő messiási éra jövőjében lehetséges, hanem már most. Mert az ember nem azért boldog, mert szegény, mert szomorkodó, mert üldözött, és nem is azért boldog, mert most még ugyan nyomorult, de majd egyszer megváltatok életének negatívumaitól. A boldogság, amellyel Jézus az embert jellemzi nem a jövő reménye, hanem a jelen lehetősége. Azok a boldogok, akik egyszerűen elfogadják, hogy az ember önmagába véve szegény, kiéhezett, síró és kivetett. De éppen ebben a törékeny cserépedényben hordozza már mosta gazdagság, a beteljesülés és az öröm csíráit. Ezeket a csírákat bontja virágba az a pillanat, amikor Jézussal találkozik. Azon a napon könnyei nevetésbe buggyannak, gyásza az önfeledt örömujjongás táncába csap át. Ez a nap nem a jövőben, hanem már most van. Elérkezett hozzátok az Isten országa, köztünk és bennetek van, mert találkoztatok a messiással! Ez az első lépés a felé az ember felé, akit Jézus látott bennünk: elfogadni a nyomorúságot, mert elsősorban ez az ember Jézus előtt.

Hogy Jézusnak valóban ez volt a hozzáállása az emberhez, az nyilvánvaló az evangéliumok további utalásaiból. A hegyi beszéd látszólagos negatívumait, a szegénységet, szomorúságot, éhezést és üldözöttséget nyugodtan megtold- hatjuk Jézus kedvenc környezetével: a betegekkel, a megszállottakkal, sőt a bűnösökkel. Szinte azt mondhatnánk Jézus szavaival: boldogok a betegek, legalábbis azok, akik Jézussal találkoznak. A betegeket gyógyító Jézusról az a benyomásunk, hogy előtte az igazán fontos ember Péter gyengélkedő anyósának (Mk 1,29-31) vagy Jairus halott lányának (Mt 9,18) arcvonásait viseli. A

14