Szolgálat 70. (1986)

Eszmék és események - Jézus Szíve - A szeretet szava (Karl Rahner)

akár csak úgy elmégy mellettem; akkor is, amikor hatalmadat, akkor is, amikor jóságos lényedet, igazságosságodat vagy irgalmadat nyilvánítod ki nekem. Márpedig éppen azért nem tudhatom, milyen vagy irányomban, mert minden létezés végtelensége vagy és maradsz, bármilyennek is mutatod magad.

Emiatt azután, ha életem számvetésébe téged is figyelembe akarlak venni, bele kell abba írnom végtelenséged talányos számát, amelyben mindig benne van minden, együtt és külön-külön. Következésképp életem számvetése kibogozhatatlan rejtély marad. Hogyan számolhatok jóságoddal, ha az benned mindenkor szent szigor is, hogyan számolhatok kimeríthetetlen irgalmasságoddal, ha az szüntelen a te kérlelhetetlen igazságosságod is; te mindig a mindent mondod nekem: végtelenségedet. Ez a szó tehát végességem minden számítását keresztülhúzza. így te életem örök fenyegetettsége vagy, te kikergetsz minden biztonságomból.

Nem, Uram, neked egy olyan szót kell mondanod, ami nem jelenthet mindent, együtt és külön-külön, minthogy éppen a mindent, együtt és külön-külön, véghetetlen egységbe fogja össze. Néked egy szót kell mondanod nekem, ami csak egyet jelent, ami nem a minden. Hogy a te végtelenséged keltette rémület megszűnjék bennem, végre meg kell valósítanod végtelen szavadat, beléhelyezned az én szűkös világomba. És ez úgy helyezkedjék el bennem, hogy a végesség kunyhóját — én csak ilyenben lakhatom — szét ne vesse. Akkor ezt a szót meg tudom majd érteni anélkül, hogy végtelenséged és szavad végtelensége összezavarná szellememet és aggodalommal töltené el a szívemet. Újból fellélegezhetnék egy „lerövidített szavadtól“, amely nem mindent mond ki, de kimond olyasmit, amit megérthetek. Emberi szót kell fűznöd szavadhoz és azt intézned énhozzám.

Mert egy ilyen szót meg tudok érteni. Ne mondj el mindent, ami a végtelenségedben vagy, csak azt mondd, hogy szeretsz engem, csak ezt súgd nekem, hogy jóságos vagy hozzám. De ezt nehogy a te isteni voltod nyelvezetén mondjad el nekem, amelyben szereteted mindig a te végtelen igazságosságodat és megsemmisítő hatalmadat jelenti, hanem mondd az én nyelvemen, amely szerint már nem kell félnem, hogy a szeretet szava valami mást is rejt magában, mint csak a te jóságodat és szelíd könyörületed.

Ó végtelen Istenem, te már kegyes voltál egy ilyen szót szólni hozzám. Te már parancsoltál a tengernek: végtelenséged tengerének, hogy hulláma túl ne csapjon azon a düledező kis védőfalon, mely körülzárja, de védelmezi is életemnek a te végtelenséged mellett elterülő szántóföldjét. Úgy volna jó, ha a tengeredből csak a harmat, a te szelídséged harmata jutna el szegény kicsiny földemre. Te emberi szóban jöttél el hozzám. Hiszen te, Végtelen, te vagy az Istene Urunk Jézus Krisztusnak. Ö emberi szavakkal szólt hozzánk. És többé nem jelenthet a szeretet szava olyasmit, amitől félnem kellene. Mégpedig azért nem, mert amikor azt mondja, hogy ő és te, Istenem, őbenne, szerettek minket, ez a szó emberi szívből tör elő. És az emberi szívben ennek a szónak

87