Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Gerda Hampel - Claudia Teichert: A feleségem a barátom
lemzi annak életét, akit a Lélek mozgat, aki a magány sivatagján és a lemondás kemény útjain halad a cél felé. Sohase tökéletes, soha nem éri el ezt itt az időben; csak „szalad“ Krisztus után, aki „megragadta őt" kimondhatatlan, kifejezhetetlen szeretetével. Végül is nem mi, hanem Ő, Isten hűséges ígéreteihez és szövetségünkhöz. Ez a vigasza annak, aki Őérte lemondott a házasságról, a testi-lelki élettáráról. „Én leszek a te igen nagy jutalmad ..." Gerda Hampel - Claudia Teichert A FELESÉGEM A BARÁTOM Két ember házasságra lép. Előzőleg barátok voltak. Sőt: házasságukat nyilvánvalóan mint legjobb barátok kötik meg. Egymást „barátjuknak", „barátnőjüknek“ választották, mások kizárásával, így már nyomatéka van a szónak: az é n barátom, az é n barátnőm. Kapcsolatukra új szabályok érvényesek. Bizalom, összetartás, titokmegőrzés és becsületesség dolgában megnőnek az elvárások. Jobban feltárja magát mind a kettő a választottja előtt, mint bárki más előtt. Már most, a házasság küszöbén, barátságuk küszöbén megtapasztalják, mennyire tisztelik és szeretik majd egymást, mennyi érdeklődés lesz bennük a másik iránt, mennyi időt fordítanak egymásra. Természetesen szándékukban áll, hogy legalább is megmaradnak abban, amit most begyakorolnak. És ha házasságukat megkötik, akkor többé már nem barátok? Erről a kérdésről gondolkodjunk el kissé. Az ember azzal köt házasságot, aki a legjobb barátja. Azt akarja, hogy hitvestársa maradjon is meg egy életre legjobb barátnak! „De nagyszerű, hogy rád találtam! Vége a keresgélésnek. Ezután mindig lesz valaki, aki törődik sorsommal, akinek fontos lesz az, mi történik velem, és tesz is majd egyet- mást értem “ Igenis barátok maradnak Ha már hosszabban élnek a házasságban, ha a szerelmi érzések már eltűntek vagy eltűnőben vannak: barátok-e még akkor? Legalább barátién érez- nek-e egymás iránt? Bizony, ehhez az elvhez ragaszkodni kellene: a férjem, a feleségem az én legjobb barátom! Az is marad, történjék akármi. A fiataloknak van tapasztalati fogalmuk a barátságról, jól tudják, mi az. A házasság viszont számukra még ismeretlen; inkább a kevésbé bátorító oldalát látják. Mit mondjunk nekik? Azt, hogy a házasság jóbarátság, és igazán nem „valami egészen más“. Legalábbis nem más a mindennapokban. Ha ezeket a gondolatokat jobban hangoztatjuk a fiatalok előtt, nem tekintik majd a házasságot börtönnek. A szorongó kérdésre, jó-e házasságban élni, bátran adhatunk igenlő választ. A barátod most segít, veled tart, ezt teszi tehát később 55
