Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában

A bírálat módja alkalmazkodjék annak a természetéhez, akit meg kell fed- demi. Vannak, akik érzékenyek a szelíd szóra. Vannak olyanok, akik a kedves, megnyerő beszédre rá sem hederítenek, csak kemény szóra és testi fenyítékre figyelnek föl. (Elréd a testi fenyítéknél nyilván az apátra gondol, akinek Szent Benedek regulája szerint kötelessége megfenyíteni azokat, akik szép szóra nem hallgatnak. Ez a részlet elárulja, hogy Elréd nem tartotta helytelennek az apát és az egyszerű szerzetes közötti1 barátságot.)

Elréd, aki többszáz szerzetes apátja, mindenkiért 'imádkozik, s élete minden energiáját a rábízottakra fordítja. A rábízottakért gyönyörű imádságot írt Oratio Pastoralis címmel. Valóban, nagy fontosságot tulajdonít a barát barátért mondott imádságának: „Miközben barátjáért imádkozik Krisztushoz és a barátjáért akar meghallgatást nyerni Krisztustól, szándéka szeretettel barátjára irányul. Olykor hirtelen és észrevétlenül érzelme más érzelembe megy át, mintegy közelről érinti meg magának Krisztusnak az édességét; ízlelni kezdi, hogy milyen édes, érezni, hogy milyen jóságos. így attól a szent szeretettől, amellyel barátját öleli, fölszáll ahhoz a szeretethez, amellyel Krisztust öleli át.“

így várja Elréd mindenek beteljesedését a jövőben. Akkor nem kell már egymást féltenünk és egymásért baroolmunk, megszűnik az egymásért elviselt fájdalom, mivel megszűnik a halál, s a legfőbb Jó örökkévalóságában fogunk örvendezni.

Ekéd stílusa nélkülözi Szent Bernét sodrását, éles logikáját, színpompáját. A mai ízlés édeskésnek érezheti. Teológiájának bölcseleti alapjain érezzük, hogy „kölcsönöz“ gondolatokat: az Atyáktól (elsősorban Szent Ágostontól) és Szent Bernáttól. Mégis nemcsak finom lélektani megfigyeléseket tanulhatunk tőle, nemcsak gyakorlati útmutatást kapunk arra, hogy fejlesszük ki és tartsuk „jókarban“ barátságainkat. (Egyébként a házastársak is megtanulhatják tőle a harmonikus együttélés művészetét, hiszen a szexuális kapcsolat igazi barátság nélkül nem vezet boldogsághoz!) Mindezen túl Elréd műveinek legnagyobb értéke: olyan látomást nyújt a keresztény élet misztériumáról, amely mélyen a patrisztikus hagyományban gyökerezik, de egészen közel áll a modern ember érzékenységéhez is. Egyszerre istenközpontú és humanista (emberközpontú) látásmód. Isten minden jó egyetlen és fölfoghatatlanul tökéletes forrása, de ebben az isteni jóságban az ember, Isten képmása is részesedik. S az emberben megnyilvánuló isteni jóságot nem lehet az ember személyétől elválasztva szeretni. Magát a konkrét embert kell szeretnünk, hiszen erényei személyének legértékesebb megnyilvánulásai, jóllehet isteni adományok maradnak mindvégig. Ezért igaz az, hogy a barátság önmagában való érték s ezért lehet Elréd szerint az emberre is alkalmazni azt, amit Szent Ágoston csak az Isten számára tartott fönn: az embert* is lehet „élvezni“ („frui“), benne örömet, nyugalmat találni, de csak akkor, ha az embert Istenben szeretjük és Istent az emberben.

46