Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában
nálnti) ige értelme Ágostonnál. A teremtményt nem szabad úgy élvezni („frei“), mintha a legfőbb jó volna. Elréd elfogadja Ágoston istenközpontú szemléletét, de éppen emiatt kiterjeszti a „frei“ használatát egyes emberekre. Megérti, hogy az isteni! jóság, amelyben a mási-k ember részesedik, éppen ennek egyediségében valósul meg. Tehát nem lehet a másikban jelenlevő isteni jóságot szeretni anélkül, hogy a másik ember konkrét személyét ne szeretnénk, fgy vezeti vissza Elrédet az Istennek mindenek fölött való szeretete az emberekkel való barátsághoz; az egyedül Istent kereső szemlélődő szerzetesélet pedig egy minden kolostortalat átlépő egyetemes keresztény humanizmushoz. Elréd tudja, hogy minden embernek csak a mennyországban fogunk örülni. Ezen a földön, jóllehetet szeretetünk ne k mindenkit át kell fognia, csak kevés embernek tudunk örülni. Ennek egyik oka, hogy kevesen vannak, akik igazán jók, akikben az Istenhez való hasonlóság helyreállt, akiknek szeretete nemcsak látszat, hanem igaz, őszinte, tiszta és józan. Másik oka, hogy nem mindenki vonzó számunkra a természetünk szerint. Elréd ebben a kérdésben sokkal több érzéket mutat a valóság iránt, mint Oiceró. Ciceró szerint a barátság kizárólagos alapja az erény. Két erényes ember szinte ösztönösen vonzódik egymáshoz. Elréd is elismeri, hogy a barátság csak erényes emberek között lehetséges. De a barátsághoz nem elég a másik erényeit értékelő („racionális“) szeretet, hanem természetes vonzalomra is szükség van. Az értelem feladata, hogy rendben tartsa az érzelmeket, de érzelmi szeretet (amor affec- tualis) nélkül nincs barátság. A barátság a kegyelem és a természet legnagyobb ajándéka, hiszen az elveszett paradicsombeli állapotot állítja helyre és az örök élet boldogságát elővételezi: „Ez az a nagy és csodálatos boldogság, amit várunk: Isten maga hoz létre önmaga és teremtményei között olyan boldogságot és szeretetet, hogy mindenki úgy szereti majd a másikat, mint önmagát, és ezáltal mindenki úgy fog örülni a saját boldogságának, mint a másikénak. így lesz az egyesek boldogsága mindenkié és a boldogság egésze az egyeseké. Nem lesznek ott rejtett gondolatok, képmutató érzelmek. Ez az igazi barátság, amely itt kezdődik és ott teljesedik be. Itt kevesen birtokolják, mivel a jók itt kevesen vannak; ott mindannyian, mivel ott mindenki jó.“ Amint láttuk, az emberek közötti igazi barátság Isten jóságában részesíti a barátokat, éppen a barát személyes szeretetén keresztül. A barátság azonban, ha valaki helyesen élt meg, elvezet a Krisztussal mint Istennel való közvetlen barátsághoz is: „A barátságban tisztesség és gyönyörűség, igazság és vidámság, édesség és akarati elhatározás, érzelem és tett egybefonódik. Minden Krisztusban kezdődik, Krisztus által fejlődik ki és Krisztusban teljesedik be. Ezért nem látszik túl nehéznek és valószínűtlennek ez a fölvezető út: Krisztustól, aki a szeretetet sugallja, amellyel barátunkat szeretjük, Krisztushoz, aki önmagát adja nekünk barátul, hogy szeressük; így gyönyörűség követ gyönyörűséget, édesség édességet, érzelem érzelmet. A barát, aki Krisztus 41
