Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A barátság lélektanáról

Az alacsony önértékelésü emberek igen gyakran arra törekszenek, hogy elzárkózzanak környezetük elől és a többieknek valamilyen hamis képet mutassanak magokról. Miméi alaosonyabb egy ember önértékelése, annál valószínűbb, hogy szenved a magánytól. M. Rosenberg úgy találta, hogy az általa vizsgált „alacsony önértékelésű“ fiataloknak csak egyharmada állította magáról, hogy nem magányos. A „magas önértéklésű" fiatalok közül viszont minden tizenkettőből csupán egy mondta azt, hogy szenved a magánytól. Azok a személyek, akiknek magas az önértékelésük, és szilárdan kialakított kép él bennük saját magukról, jóval Inkább hajlamosak arra, hogy pozitívan értékeljék a többieket, miint azok a személyek, akik valamilyen oknál fogva kisebb értékűeknek érzik önmagukat. A magas önértékelés nemcsak a baráti érintkezést könnyíti meg, hanem az udvarlást és a házasságkötést fe.

Persze, ezek nem kizárólagos elvek: kivételek elképzelhetők, de jó reflektálnunk ezekre a lélektani jelenségekre is, mielőtt egy viszonyt barátsággá nyilvánítunk.

Zárószó helyett, egy kérdés:

Hány barátja legyen vagy lehet valakinek?

Egyes pszichológusok véleménye szerint az eszményi helyzet az, ha valakinek négy barátja van! Nehéz megtindokolrti ezt a számot. Találó összehasonlítással a szerzők az asztal négy lábához hasonlítják a helyzetet. Igaz, van három lábú asztal 'is, de az többnyire ingatag. Biztosan csak a négylábú asztal áll. (És az is igaz, hogy a barátságba négyféle dolgot keli befektetni, hogy szilárdan álljon: időnket, pszichikai energiánkat, anyagiakat s főleg önmagunkat.)

Vajon tudatában vannak-e egy érdekes ténynek azok, akik a négy barát mellett kardoskodnak? Ha nem, annál jobb, mert ismét olyan valóságot érintünk, mely összeköti a vallásos ember élményvilágát az általános lélektani törvényszerűségekkel és megértjük, mennyire természetünk a vallásosság. Elmélkedve a barátság négyes számáról, szinte elámulva döbbenünk rá arra, hogy Jézusnak is négy barátja volt, e szó igazi értelmében. Igaz, élete végén minden tanítványát barátjának nevezte (Jn 15,15: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket... barátaimnak mondalak benneteket.. .“). De élete során csak négy ember volt olyan viszonyban vele, amelyet barátságnak nevezhetünk: Lázár és két nővére Mária és Márta, valamint János. Két férfi és két nő! Persze, a többiek is barátai voltak, de — legalábbis lélektanilag — nem teljes értelemben. Nekik Jézus inkább mester, tanító, messiás volt. De Lázáréknál mint jóbarát ült asztalhoz, velük jói érezte magát, elbeszélgetett velük, megpihent náluk. Hogy János volt a negyedik ilyen barát, arra elég bizonyíték, hogy rábízta édesanyját. Ebben az emberben tehát különösképpen megbízott. Barátaira külön időt szentelt, életét tette kockára értük. Emlékezzünk csak, mennyire megijedtek a tanítványok, amikor Lázárékhoz indült. Ekkor már megtörtént Jézus ellen az összeesküvés, ó mégis megy. Miért? Mert Jézus „szerette Mártát, a nővérét Mániát és Lázárt" (Jn 11,5). A tanítványok, különösen

36