Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
Minden további nélkül elismerhetjük: nem fogjuk fel, mi is a szeretet. Valamiképpen azonban sejtjük. S minden szerelemvallomás ugyanezt mondja: Az ember legnagyobb boldogsága nem abban áll, hogy saját énje van, hanem — ahogyan Goethe világosan meglátta és kifejezte — : Nép, szolga s minden úrság elismeri mindenkor, a földieknek legfőbb java: saját énjük. Lehetséges, így gondolják. Én azonban más utat járok. A föld minden boldogságát csak Szuleikában, szerettemben találom. Csak a megajándékozó s megbocsátó szeretet útján nyeri el az ember a személyes emelkedettséghez szükséges földi boldogságot. Jézus semmit sem veszít gyökeres szeretetével, sőt sajátos lényegét nyeri el irántunk, emberek iránti szeretetével. Ö a tiszta szeretet, a tisztán érettünk-való-lét, tiszta Szó. Kezdetben volt a Szó. Kezdetben volt a Szeretet. S a szerető személy semmi más, mint önátadás. A. Schuh Forrás: Mann In der Kirche, 1986/1 LEVELEK A MISSZIÓBÓL Már régóta írtam, azt hiszem még Manilából, amikor kivizsgáláson és orvosi kezelésen voltam. Azóta nagyjából rendbejöttem: ha csakugyan parkinson volt, a szimptó- mák nagyrésze elmúlt és normálisan dolgozom, hála Istennek. Orvosságot szedek; úgy látom ugyanazt, amit Muhammad Ali, a boxoló, ö persze más okból. Itt nemrég két karizmatikus gyógyító pap járt. Az egyik Ausztráliából, a másik a Fülöp-szigetekről, aki sokáig Amerikában volt. Imacsoportom noszogatására hagytam, hogy rajtam is kipróbálják gyógyító erejüket, — bár szerintem nem szükséges, hogy az ember minden testi nyavalyától mentes legyen. Az itteni nagy templom hetente több este tele van a karizmatikus megújulás tagjaival. Amikor híres gyógyítók jönnek külföldről, éjfél utánig is eltartanak a gyűlések, több mint ezer résztvevővel. Hogy ez mennyire normális vagy kívánatos, arról sok a vita. De amikor a sok nyomort látja az ember, a sok testi-lelki szenvedést, hogy halnak meg annyian, mert nem telik orvosi kezelésre és orvosságra, én sem bánnám, ha kissé gyógyító erejű lennék. Az idén errefelé sok volt a csapás és katasztrófa. Földrengések Luzonban, az északi szigeten. A szép, régi templom összedűlt. Szeptember elején meg itt Cebúban volt egy rendkívül erős tájfun, ami sok pusztítást okozott. Surigaóban volt a legtöbb pusztítás. A kikötőben több mint húsz hajó süllyedt el. Sok épületnek elvitte a tetejét, a gyengébb házak meg összedűltek. — Magában Surigaóban alig maradt ház állva. Azt mondják, hogy a tájfun után még a fű is elszáradt. Több mint ezer halott volt, nagy részét a tengerbe sodorta az ár. Kétszázezer meg hontalan lett. Ez volt a „Nitang“. Két hete meg egy új tájfun, az „Undamg“ száguldott végig a Visayas vidékén — ezúttal északabbra, de nem kevesebb pusztítással, bár a városban nem okozott nagyobb kárt. Minthogy a vetések elpusztultak, sokan éheznek, különösen a hegyi vidéken és városokban, a munkanélküliség miatt. Hozzájött a Mayon vulkán kitörése. Azt mondják, a világ legszebb, kónikus alakú vulkánja, de sűrűn kitör. Ezúttal heteken át, tüzet, hamut, sziklákat hányt kráteréből. A láva és az esőtől sárrá változott hamu nagy területeket elárasztott és sokezer családot kellett a környező falvakból kitelepíteni. A természeti katasztrófákon kívül sok az emberokozta szenvedés: a korrupció, munkanélküliség, 25 milliárdos (dollár) adósság, aminek még a kamatját sem képes az ország fizetni. Azelőtt csak Manilában voltak tüntetések, de újabban itt Cebúban 84
