Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - Egy esztendő szeretet-szolgálatban (E. Sz.)
deni, hogy boldogul másokkal?!“ Közlik a nélkülözhetetlen ismereteket. Gondoskodnak a vallási elmélyülésről. Az önképző-edzés felkészít a nagyobb önismeretre és az emberekkel való helyes bánásmódra. A jelölteknek meg kell ismerniük, milyen benyomást tesznek másokra, hol vannak sebezhető pontjaik, mik a jótulajdonságaik, mik ezek gátjai illetve előmozdítói. Most persze még csak felfigyelnek a problémákra: a teljes év hozza meg az igazi tájékozódást. De máris látni kell: mit akarok az év folyamán elérni? mit kell magamon változtatni? mit kell magamban kifejleszteni? És milyen eszközökkel? Ha ez a tervezés nem is mindig valósítható meg, a hallgatók zöme nagy vonásaiban máris eltalálja feladatát. Ennek a cél-meghatározásnak következtében a hallgatók kevésbé fogják felelőssé tenni kudarcaikért a körülményeket és az intézményeket. — „Első találkozásom kurzus-társaimmal kiábrándító volt. Azt vártam, hogy érett, eszmékért lelkesedő embereket fogok látni. Ezek inkább a maguk számára várnak valamit! Hamar rájöttem, hogy én sem vagyok sokkal különb.“ — „Megtanítottak, hogy figyeljem magamat, reakcióimat, érzelmeimet.“ — „Valóságos felszabadulást érzek magamban.“ — „Megtanultam, hogyan kell figyelmemet az éppen előttem álló feladatra összpontosítani.“ A tanfolyam alatt a fiatalok megismerik a munkahelyeket. A találkozás a feladatokkal, sőt öregekkel stb. többnyire feloldja az idegenkedést, a bizonytalanságot. Ezután igen ötletes módszerrel bevonják a résztvevőket annak kiválasztásába, kit hová küldjenek. A vallási elmélyülés fő kérdései: Hitem tárgya? Mi életem fundamentuma? Hogyan élem meg hitemet? Mi fog segíteni kudarcaim elviselésében? Olyan kudarcaimban is, melyeket talán éppen egyházi személyek okoznak meg nem értésükkel, vagy azzal, hogy elzárkóznak jogos igények, ésszerű javaslatok elől. — Vannak természetesen, akikben egészen alapfokon áll a vallási tudat.. A szervezet a tanfolyam után nagy figyelemmel kíséri a kezdőket. Sokan most találkoznak először a munka világával, törvényszerűségeivel. Mások az otthontól való elválás vagy az idegen légkör miatt szenvednek. — „Elképzeléseim nagyon fellegekben jártak: fájt a csalódás. Itt is megvan a teljesítményhajsza. A fogyatékosokkal való első találkozásaim igen gyengén sikerültek. De sebaj! Sok jótanácsot, ösztönzést kapok. Egyre jobban megy minden.“ — „Pár hét után kezdtem kiismerni az öregeket. És megérteni. Egyesekkel igen felemelő élményeim voltak. Néha ők vigasztaltak meg, vagy meg nevettettek.“ — „Ezek a szegény kisgyerekek néha olyan spontánok, nyíltak, telve vannak bizalommal irányomban. Mennyire tudnak örülni! Roppantul szeretem őket...“ A munkaév során - mely szeptember végén kezdődik és július előtt ér véget — a fiatalok háromszor is visszatérnek a kiképző központba. Először 4—5 héttel a kezdés után. A cél: az első örömök és bánatok feldolgozása. Néhá78
