Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Tárnok János: Burkina Faso első kereszténye és apostola

egész életem elvonult lelki szemeim előtt. És megértettem: milyen jó nekem, hogy Isten kiválasztott magának. A pápa elköszönt: .Isten vele, kedves Alfréd! Viszontlátásra!' Magunkra maradtunk. Benelli alállamtitkár úr megkérdezte: örülök-e. ,Ha volna itt egy tambura, én bizony táncra perdülnék!' — válaszoltam. Nagy kacagás jutalmazta őszinte válaszomat."

Aztán kegytárgyakat vásároltunk. Egy kiválképpen szép rózsafűzért vettem annak a rokonnak, aki megjósolta, hogy holtan hoznak haza. így adtam át neki: ,Hát meghozta a hulla a római búcsúfiát'!“

A zarándokok Lourdes felé folytatták útjukat. Meghatva nézte kis kertje lourdes-i barlangjának „eredetijét". Épült a sok zarándok áhítatán. „Ezt el sem hittem volna a fehérekről ..." — vallotta be. Hálás szívvel ajánlotta fel a Szent Szűznek önmagát, családját, népét, egész Afrikát. Eljutottak Párizsba is, a Fehér Atyák székházába. Hihetetlen melegséggel fogadták öreg katekétájukat. „De én mégis csak ezt hajtogattam magamban: voltam Rómában, láttam a pápát!"

A „Hit Atyja" még öt évet élt. Otthon fogadta látogatóit. Az afrikai mondás sokszorosan igaz lett nála: „Az öreg szája már nem érez ízeket, de ami azt elhagyja, aranyat ér!" Felesége súlyos műtéten esett át. Férje visszaimádkozta az életbe. „Gyerekeim, Isten megáldott titeket, hogy anyátokat visszakaptátok!"

1980 májusában Felső-Volta is örömmel várja az Afrikába látogató II. János Pál pápát. Szeretnék elvinni Alfrédot a fővárosba, erre az alkalomra. El is viszik - de csak a kórházba. Súlyos állapotban. Végelgyengülés. Ha beszéltek hozzá, közölték a pápa-látogatás híreit, két karját kissé felemelte. Ahogyan akkor szokta tenni, amikor így beszélt: „Áldott legyen az Isten!"

A nagy család egybegyűlt végső búcsút venni. Értett mindent, de nem válaszolt. így érkezett el május tizediké, a pápai mise, a főváros, Ougaoudougou főterén. A pápa személyes látogatását a haldoklónál nem lehetett megszervezni. Gantin bíboros a Szentatya személyes követeként ment a kórházba. Átadta a haldoklónak a pápa áldását és ajándékát: egy rózsafüzért. A jó öreg arcán mennyei boldogság fénylett. Aztán hallgatta a rádió helyszíni közvetítését a miséről. Egyre lassabban lélegzett. Elérkezett a pápai áldás pillanata. Alfréd Diban szíve ekkor dobbant utolsót.

Gantin bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke így méltatta: „A világi apostolok sajátos küldetését teljesítette: lehetővé és hihetővé tette a kereszténység erőfeszítését a békéért, az igazságosságért, a testvériségért és a javak megosztásáért." Alfréd Diban így fejezte be önéletrajzát:

Azóta, hogy rabszolga lettem, s utána ismételten is ki akartam törni a rabszolgasorsból — az ember kizsákmányoló hatalmából —, nem fogtam fel, mi is történik velem. De erre azonnal rájöttem, amikor a Ségou-i templomban megláttam a minden vonásában teljesen azonos Asszonyt, a Kegyelemmel Teljeset, akit fogságom idején álmomban láttam. Igen, ekkor megértettem:

56