Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Franz Dander: Descendit ad inferos - Alászállott a poklokra

Ezek a gondolatok szolgáltatnak kulcsot a Mt 27,52 és következő rejtélyes versek megértéséhez: „Sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. (Jézus) feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.“ Az evangélista ilyen képekkel akarta kifejezni, hogy az Istenember halála megrendítő és megváltó kozmikus esemény volt. így vált világossá az ósegyház számára a Jézus alászállásában beteljesült megváltás mérete: minden igaz végleges üdvössége, az egész ember felvétele a teljes isteni életközösségbe. Az igazak teljes kiszabadítása Jézus átszállásának köszönhető. Páratlanul magas síkon teljesedett be Ezekiel látomása a kiszáradt csontokról (Ez 37,1-4): A Babilonba száműzött nép hazatért, új életet kezdett. Krisztus halála és átszállása sok szentnek (az egyház kifejezetten tanítja Máriáról, az Üdvözítő anyjáról) megnyitja az örök és új élet kapuját. „Ez az ősegyház egyértelmű, s Mátétól drámai jelenetbe öltöztetett hitvallása“ (G. Schiwy: Weg in das NT 1.1965, 177. o.).

Jézus átszállása a pokol tornácára önkiüresítésének legmélyebb pontja. Egyszersmind azonban megdicsőülésének kezdete: üdvözítő húsvéti győzelmének dicsőséges kihirdetése a halottak birodalmában! Megmentőként fogadják, üdvözlik. Ezért alkalmazhatja az egyház nagyszombat reggeli dicséretében, Jézus bevonulására a 24(23). zsoltárt (9. vers): „Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!“

Krisztus lelke elhagyja a holtak birodalmát, hogy egyesüljön testével, hogy a feltámadás pillanatában „soma pneumatikon“ná (1Kor 15,44), átszellemült, megdicsőült testté alakítsa. János evangéliumában is két mozzanatot zár magába a felmagasztosulás, megdicsőülés (3,14 kk; 8,28; 12,32 kk): Jézus felemeltetését a keresztre, majd húsvéti dicsőségébe.

összefoglalva: Jézus alászállásának és felemelkedésének állítása végeredményben a gyökeres és egyetemes megváltásnak megvallása. A keresztáldozattal áthatja és átalakítja a világmindenség és a történelem összes dimenzióját. Ilyen átfogó értelemben imádkozzék a nagyszombati reggeli dicséret himnuszát: „Aki miérettünk az alvilágba leszállói kegyeskedtél, hogy az élet ajándékait adományozd azoknak, akik a halált érdemelték“ (Qui propter nos ad inferos descendere dignatus es, ut mortis debitoribus vitae donares numera.).

4. Érintkezési pontok a modern világgal

Az előző megfontolásokból már világos lehet, hogy hitcikkelyünk mégis találhat bizonyos megértésre korunk emberénél.

A 19. és 20. század irodalma a „pokol“ szót a teljes el hagyatottság és magány értelmében használja; az emberi lét pesszimista életszemléletének jelszava. Hasonló helyzetben természetesen minden ember megváltásra vár. Jézus útja a kereszt által Isten hallgatásához vezet. Isten mintegy árnyékba vonul. Mindez emlékeztet annyi kortársunk félelmetes tapasztalatára, akiknek Isten úgy tűnik, mintha nem létezne. Olyasvalami, akit egyszerűen mellőzhet31