Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Péteri András: Találkozás a Feltámadottal

A teológusok és biblikusok között elsősorban arról folyik a vita, hogy hogyan történt ez a látás, „láttatás“. A régibb szerzők nagy része nem kételkedett, hogy a testi szemek érzékelésével. így szemlélték Jézus kezét és lábát húsvét estéjén az apostolok (Lk 24,39). Mások szerint a kifejezés nem a látás és a többi érzékszerv közötti különbséget akarja hangsúlyozni: Egyszerűen valamilyen érzékelhető tapasztalatra utal. Van aki tovább megy. Úgy véli, hogy Pál a 15. fejezetben mintegy mellékesen említi a „megjelent“ szót. A lényeg az apostoli hatalmon van: „mindegy tehát, hogy én vagy ők; ugyanazt hirdetjük“ (uo. 11).

Az evangélisták, és szent Pál sem ecsetelik közelebbről ennek a látásnak lélektani lefolyását. Még kevésbé végez a népek apostola összehasonlító tanulmányt. Nem fejti ki, miben egyezik s esetleg miben különbözik az ő találkozása Krisztussal és a többiek Krisztus-látása. Az akkori kor emberét még nem érdekelte a pszichológiai elemzés. Céljuk sokkal életbe vágóbb: „ ... hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból“ (uo. 12). Valószínű, sohasem határozhatjuk meg ennek a látási folyamatnak minden sajátosságát.

Tény az, hogy szent Pál egysorba helyezi magát a többi apostollal: hiteles hirdetője Jézus feltámadásának. Tegyük fel, hogy neki egészen rendkívüli, de végeredményben mégis csak misztikus látomása volt. Ekkor is túlságos egyszerűsítés lenne azt föltételezni, hogy a többi tanú — a negyven nap alatt — sem látta másként a Feltámadottat. Ezt a következtetést meghazudtolják az evangéliumi jelentések. Többször is kifejezetten hangsúlyozzák a feltámadt Jézus érzékelhető valóságát. Jézus maga kívánja, hogy tapogassák meg és lássák (Lk 24,39 kk), nyújtsák ki kezüket és nézzék meg sebeit (Jn 20,27). Ugyanolyan egyszerűsítés lenne azonban, ha a tizenegy tapasztalatának minden részletét Pálra is érvényesnek tartanánk. Joggal írja Jacques Guiilet, francia biblikus: „Pál nem látta Jézust földi életében. Úgy látszik, hogy neki Damaszkusz kapui előtt más élményei voltak, mint a negyven nap tanúinak. Ezek érzékszerveik segítségével állapították meg, hogy a Názáreti és a feltámadott Jézus ugyanaz. Pál élménye mégis oly közvetlen mint a többieké. Azonosságot állapít meg a fölmagasztalt, az égből magát kinyilatkoztató Úr és a megfeszített között, akit tanítványaiban üldözött. Később egyéb látomásai is voltak (vö. ApCsel 18,9; 26,16). A negyven nap jelenései viszont nem ismétlődnek, mivel a felismerés már megtörtént.“

Kierkegaard érdekes megkülönböztetést állít föl a feltámadott Krisztus tanúi között. A negyven nap tanúi első kézből tapasztalták meg, hogy a keresztre feszített és a feltámadt Úr egy és ugyanaz. Mi, mai emberek csak másodkézből szerzett tapasztalatokra építhetünk. Szent Pált a második csoportba sorolhatjuk, mivel nem a negyven nap tanúi közé tartozik. Ugyanakkor mintha mégis az első kategória tagja lenne, hisz a hivatalos tanúk körébe helyezi az egyház. •

A kérdés helyes megoldásához a következőket kell figyelembe venni. Egyrészt minden tanúnak — a negyven napot átélteknek és az utánuk következők22