Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A feltámadás a Máté-evangéliumban

ványok csalásától félnek. Itt látszik, hogy Máté Jézus feltámadását mint előre jelzett és ezért előre várt eseményt kezeli: „Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: három nap múlva feltámadok“ (27,64). A történet iróniája az, hogy most ugyanazok folyamodnak csaláshoz, akik népámítástól és csalástól tartottak. Meglepő az is, hogy a „főpapok és farizeusok“ Pilátus előtt úgy vélekednek, hogy a holttest ellopása és a feltámadás koholt híre következtében a végső helyzet „rosszabb lesz az előbbinél“ (27,64). Itt igazában Jézus szavait idézik emlékezetünkbe. A tisztátalan lélekről mondta, hogy amennyiben kiűzetése után visszatér és hetedmagával ismét megszállja az embert, az illető végső helyzete „rosszabb lesz az előbbinél“ (12,45). Tehát a katonák megvesztegetésének története is szerves kapcsolatban áll az evangélium egészével. Az a vezetőség, amely Jézust csalónak tartotta, kivégeztette és kihulló véréért ünnepélyesen felelősséget vállait (ez is csak Máténál szerepel: 27,25), most maga lesz csalóvá. Ez a hitetlenség rosszabb a korábbinál.

2. Az üres sír jelentősége

Máténál az üres sír történetében is központi szerepet játszik az állítás: a feltámadás úgy történt, ahogy ezt Jézus előre megmondta: „Feltámadt, amint megmondta“ (28,6). Márknál ez utóbbi szavak másként találhatók: „Előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek“ (Mk 16,7). A párhuzamos helyek eltérése azért érdekes, mert Jézus — egyaránt Máté és Márk szerint — megmondja az Olajfák hegyén, hogy feltámadása után Galileába előre megy (vö. Mt 26,32 és Mk 14,28). Az eltérések csak az üres sír történetében jelentkeznek. Máté a feltámadás, Márk a galileai jelenések „előre jelzésére“ utal vissza. A feltámadást tehát a tanítványoknak várniuk kellett volna. A szenvedés és feltámadás többszörös megjövendölése éppen azt a célt szolgálta, hogy a tanítványokban Jézus szenvedése és halála ellenére ki ne aludjék a hit. Lukács evangéliuma a kérdést pszichológiai szemszögből próbálja megvilágítani: „Nincsen itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt... Eszükbe jutottak e szavai“ (Lk 24,7-8). Az eredeti szöveget így is fordíthatjuk: Erre azok visszaemlékeztek szavaira. Eszerint a feltámadás megjövendölése ugyan megtörtént, de a tanítványok nem voltak képesek felfogni a szavak értelmét. Csak a tények bekövetkezése után értették meg a jövendölést.

A mai katekézis általában a Lukács-evangélium felfogását tükrözi: a feltámadás nemvárt meglepetésként történt, mert Jézus erre vonatkozó szavai nem hatoltak be a hallgatóság értelmébe — a tanítványok nem rendelkeztek a szükséges fogalmakkal. Jellemző módon mi is rendszerint Lukács segítségével rakjuk össze az ellentmondónak ható adatokat: az asszonyok (főképp Márknál: 16,8) és a tanítványok megzavarodottan és hitetlenkedve fogadják a feltámadás hírét; bár erre az egész evangélium során többszörösen fel voltak készítve. Nem értették Jézus szavait.

16