Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A feltámadás a Máté-evangéliumban
dennapi valóságfelfogásunkat. Igaz azonban az is, hogy a nagyonís „mindennapi", alapjában véve materialista valóságfelfogás korlátozottnak mutatkozik a teljes valóság egészére Irányuló eszmélődés fényében. Bebizonyítottuk ezzel Jézus feltámadását? — Bizonyítékról, abban az értelemben, ahogy ezt az ún. egzakt tudományokban használják, nem lehet szó. Mert Jézus feltámadása nem vezethető le semmiféle természeti adottságból, kísérletileg sem ellenőrizhető. Egy abszolút egyszeri ténnyel állunk szemben, melyet azonban józanul gondolkodva elfogadhatunk. Farkasfalvy Dénes A FELTÁMADÁS A MÁTÉ-EVANGÉLIUMBAN Az evangéliumok híradását Jézus feltámadásáról szükségképpen saját korunk szemüvegén keresztül olvassuk. Főként az utolsó két évszázadban vált divatossá, hogy minden ókori okmányt elsősorban a történeti szavahihetőség szempontjából vizsgálunk. Nem meglepő tehát, hogy ez a kritikai szempont válik legfontosabbá akkor is, amikor az ősi keresztény írásművekben a hit alapvető csodás eseményével találkozunk. A kérdés — amely a kereszténység eredetével kapcsolatban is állandóan felvetődik — így foglalható össze: Vajon az első keresztények megfelelő tárgyi érvek alapján hittek Jézus feltámadásában, vagy csak egy személyes, szubjektív élményt („Jézus él!“) vetítettek ki és fogalmaztak meg történeti elbeszélések formájában? Hívő és hitetlen megegyezik abban, hogy ez a kérdés fontos és jogos, és az evangéliumok idevágó lapjai ennek a történetkritikai Vizsgálódásnak körébe is tartoznak. Távol áll tőlünk, hogy ennek a vizsgálódásnak a jogát bárkitől elvitassuk. De e cikk írásánál abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy az evangéliumok megértésében ennek az apologetikus szempontnak a túltengése akadályt jelenthet, sót egyes szövegek magyarázásánál zsákutcába vezet. Meglepő tény ugyanis, hogy pl. Máté evangéliumának 78 oldalából (a 26. Nestle-Aland kiadásban) csupán mintegy másfél oldal foglalkozik a feltámadással. Ebből aligha következtethetünk arra, hogy e másfél oldal megírásánál az evangélium szerzője a feltámadás tényszerűségének bizonyítását tartotta volna fő feladatának. Más szempontból is tekinthetjük a kérdést. Az első Korintusi levélben (15, 3-9) — amely minden szakértő szerint legalább 15, ha nem 25 évvel megelőzte a Máté-evangéliumot — megtaláljuk azt a f aj ta őskeresztény szöveget, amely a feltámadás tényéról a bizonyító tanúvallomás stílusában beszél. A páli szöveg kétarcú. Közli, hogy a hármas tény (Jézus halála, temetése, feltámadása) „az írások szerint", azaz Isten írásba foglalt üdvösségterve alapján ment végbe. Utána listázza az Egyházban közismert tanúkat: Pétert, aki nyilván Ko- rintusban is működött (vö. 1Kor 1,12; 9,5); „a tizenkettő" egész csoportját (a 14
