Szolgálat 71. (1985)
Az egyház szava - Óceánia és a béke (Óceánia Püspökkari Konferenciájának körlevele)
3. A család és a béke Óceánia hagyományai között egyike a legértékesebbnek a családi élet, szoros kapcsolataival és közösségi szellemével. Ezek ui. elősegítik a nagylelkűséget, egymás kölcsönös segítését, a vendégszeretetet és az egyéni adottságok közösségi felhasználását. A keresztény hit védelmezi és erősíti ezeket a családi erényeket, továbbá támogatja a család elsődleges szerepét. Hangsúlyozza, hogy a család az élet ébresztésének és a társadalom jövője építésének kiváltságos helye. Nos, pontosan ezért nyugtalanítanak minket az óceániai családok kapcsolatait és értékeit fenyegető feszültségek és negatív behatások. A békét mindannyiszor veszély fenyegeti, valahányszor a család kerül veszélybe: — Amikor a nevelési rendszer és más szervezetek a gyermekeket és a fiatalokat elszigetelik a családi és közösségi befolyástól; — Amikor a fiatalok annyira más életstílust keresnek, hogy elszigetelődnek egy külön világba, kapcsolataik megszakadnak a társadalom egészével és elutasítják kulturális hagyományaik gazdagságát; — Amikor az ember, és főképp a fiatal értékét a pénz szerint ítélik meg, vagyis a családnak és a közösségnek hajtott haszon szerint; — Amikor azokat a nőket, akik újfajta módon akarnak hozzájárulni a közösségi és a társadalmi élet kibontakozásához, beleértve a határozathozatalt is, akadályozzák és béklyóba kötik. Ezért felhívással fordulunk a keresztény családokhoz és a közösség minden vezetőjéhez: építsék a békét a családok által, erősítsék a családi élet szálait és értékeit mozdítsák elő, hogy a fiatalok elkötelezzék magukat a közösségi életben. A nőket pedig bátorítjuk, működjenek a társadalmi élet valamennyi területén istengyermeki méltóságuknak megfelelően. A keresztény közösségeket arra kérjük, fogadják el a kihívást és segítsék elő a nemzedékek közötti párbeszédet. Tegyék ezt meg azért, hogy közösségeinkben és országainkban a béke uralkodjék. 4. Béke és fejlődés VI. Pál pápa szerint „a béke új neve fejlődés" (Popuiorum Progressio [PP] 76.). A Pápa ezzel azt akarja állítani, hogy a világ nemzetei között a harmonikus kapcsolatok, valamint az egész társadalmon belüli kapcsolatok attól függnek, hogy igazságosan osztják-e el a fejlődés gyümölcseit. Mihelyt népeink kapcsolatba kerültek a külvilággal, részt kaptunk azokból az ismeretekből és különféle forrásokból, amelyek által felemelhettük életszínvonalunkat, vagyis részesedhettünk a Teremtő ajándékaiban. Ugyanakkor megőriztük közösségi életmódunk bizonyos formáit, valamint a természettel való kapcsolatunkat; ez a magatartás teszi egyedülállóvá népeink mindegyikét. Mint keresztények azonban azt is elismerjük, hogy „a fejlődés nem fokozható le az egyszerű gazdasági fejlődésre" (PP 14.) és hogy „a nép és az egyesek mindig többet birtokoljanak, nem lehet a végső cél“ (PP 19.). Amikor az 76