Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
szemben 95 százalék megkeresztelteti gyermekeit, s ezek csaknem teljes számban első szentáldozáshoz is járulnak. Kb. 70 százalékuk kéri a bérmálást is, de csak kb. 25 százalékuk köt egyházi házasságot. Mindenek előtt tehát a szentségekre való felkészítést használjuk fel, hogy a keresztény lelkiség magvait elhintsük, szárba szökkentsük. Reméljük, hogy a szentségek tudatosabb értékelése a plébánia egész életét keresztényebbé teszi. Pár sorban szeretnénk vázolni, mire fektetjük a hangsúlyt a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségének felvételénél, és hogyan próbáljuk ezt a célt elérmi. A keresztség: felfedezni a bennünk rejlő és működő Istent Társadalmunkat az emberközpontúság jellemei. II. János Pál első enciklikája (Redemptor Hominis) erre a szemléletre épít. Ez a vezérgondolata keresztségi előkészítésünknek is. Fedezzék fel a szülők és keresztszülők, hogy Isten jelen van, működik gyermekükben (és saját magukban is), és a keresztségi kegyelem (valamint az egész keresztény örömhír) ezt a jelenlétet bontakoztatja ki, tudatosítja és teljesíti. Intenzív megbeszéléssel, illetve elmélkedéssel próbáljuk célunkat elérni. Ezért, ha lehetséges, nem a templomban vagy a plébánián tartjuk az előkészítést, hanem a családi körben. Jobban alkalmazkodhatunk itt az egyéni igényekhez. Főleg pedig könnyebben gyűlhet össze az egész család és a keresztszülök: mindazok, akik számára az újszülött oly sokat jelent. Még akkor is sürgetjük ezt az elmélyült megbeszélést, ha a szülők vagy keresztszülök meglehetősen távol állnak a vallási gyakorlatoktól. Különösen próbáljuk megértetni és átéltetni, hogy a keresztségnél ők maguk és gyermekük a központ, önmagukból kiindulva fejtjük ki a teljesebb igazságot: Isten szeretettel öleli át őket, mert Isten gyermekei. Beszélgetésünk gyújtópontjában saját élettitkuk áll, vagyis az élet szentsége. Úgy is mondhatjuk, hogy a megtestesülés, az inkarnáció titkát boncolgatjuk velük; azt, hogy Istent a teremtményben, a testben, magunkban kell felfedezni. Ha a teremtés valóban Isten műve (s ennek koronája az ember), ha az örök Ige valóban emberré lett, akkor istengyermekségünk ténye benne van Isten tervében és annak kivitelezésében. Ezt a valóságot kell megértenünk és megértetnünk — minden távlatával, megdöbbentő örömével. Tehát szent az ember már Isten örök tervében és teremtő művében. A szülőket különösképpen az a valóság vonhatja be a keresztség titkának megértésébe, hogy a szülői mivoltuk révén az Atyaisten teremtő művébe lettek beavatva. Bár nem ők teremtik gyermeküket, de az Atya mégis rajtuk keresztül szüli gyermekeit. Talán merész kifejezésnek tűnhet, de a'fenti igazságot úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az Isten atyasága testet ölt a földi apaságban, illetve az Isten mint létforrás az anyaság titka, lényege. Ha a szülők megsejtik, átélik az apaság és az anyaság teljes. Isten terve szerinti valóságát, akkor könnyen eljutnak vallásosságuk legmélyebb gyökeréhez: saját életükben tárul 56
